Miután kibámészkodtam magam a múzeum körül, indultam az Osu Kannon szentély elé, ahol már javában gyülekeztek a cosplay-es animekarakternek öltözött emberek, ugyanis ma cosplay világtalálkozó volt. Ebből a "világ" részt kb másfél tucat külföldi cosplayes képviselte, oroszok, olaszok, dánok, thaiföldiek, koreaiak, és még valami (magyar nem volt), és a többiek, azaz a felvonulók 99,9%-a japán volt, vagy velük vonult. A felvonulás tartott legalább egy órát, és abból állt, hogy a tér közepére kordonok mentén betekeredett cosplayesek lassan kitekeregtek és elvonultak a fotózó bámészkodók és fotósok előtt, meg-megállva egy egy póz erejéig. Komolyan elvonult előttem annyi cosplayes, hogy egy órán belül egyszer sem ismétlődtek az emberek! (a karakterek azért elég gyakran, bár meg nem mondom melyik animékből voltak, mert alig ismertem fel párat) Voltak jók is rosszak is, és egész sok pasi volt nőnek öltözve. Szerintem egy kicsit ez amolyan Love Parade is sokaknak. Szerk.: Mint utólag megtudtam, a Cosplay Világtalálkozót idén 12. alkalommal rendezték meg, és helyszíne mindig Nagoya. A verseny valójában másodikán volt, és ott 22 ország két fős csapata képviseltette magát, beleértve Japánt is. A csapatokat az otthoni előselejtezőkön választották ki és a nagoyai nyertes az orosz csapat lett. A vasárnapi felvonulás már csak parádé volt, nem maga a verseny, azért is volt ott annyi japán cosplayes. (http://www.mofa.go.jp/p_pd/ca_opr/page23e_000292.html)
A jelmezbál után mellém csapódott Yamada-san, egy hobbiként angolt tanuló 60-as körüli fogorvos, aki szereti leszólítani a külföldieket, hogy gyakoroljon kicsit. Mondjuk, amikor megtudta, hogy valamennyire beszélek japánul, onnantól szinte csak úgy beszélt, de legalább így én gyakoroltam kicsit. Yamada-san nagyon lelkesen a szárnyai alá vett és egy fél napig szórakoztatott. Kommentáltuk az épp aktuális műsorokat, és a szünetekben ajánlott környékbeli látványosságokat és még egy Yoshinoyába is elkísért ebédelni. Szerencsére semmi rossz hátsószándéka nem volt, csak szórakoztatni akarta a tömegben egyedül bámészkodó külföldit. Közben összefutottunk egy német sráccal, akit szintén így szólított le egy korábbi fesztiválon. :) A srác a nagoyai egyetemen dolgozik kutatóként, úgyhogy itt él, és be is számolt Yamada úrnak, hogy ellátogatott az általa javasolt helyekre.
Az egész napot a matsuri főhelyszínén töltöttem szinte. A cosplay után volt egy rózsaszínbe öltözött kislánycsoport, akik táncoltak és énekeltek, és őket követte a helyi nagy kedvenc idol lánycsapat, az OS☆U. Ők már idősebbek voltak, és a férfirajongóik csak úgy skandálták velük a dalszöveget! Pont sikerült szerintem a legkeményebb rajongók mellé állni, így közelről láthattam pl. egy amcsi motoros kinézetű, szakállas, halálfejes gyűrűket viselő japán rajongót, aki épp lelkesen integetett a csapatnak és ugrált az idol jpop számokra. Lenyűgöző látvány volt :D A School Rumble animére emlékeztetett, amiben hasonló karakter volt oda egy kawaii kislányért.
Volt egy gyengébb zenés produkció, ami azzal próbált kitűni, hogy a három tagból az egyik hangulatcsináló áldobos volt, aki végig bohóckodott és grimaszokat vágott, hátha így elvonja a figyelmünk a zene színvonaláról, de nem jött össze neki.
Felléptek megint a taikósok, akiket persze megint megnéztem, és az utolsó koncertező egy kiöregedett rockbanda volt, színes űrruhákba öltözve (mármint olyan animés/Jetsons családosba, nem az Apollo13-as stílusba :D). Meglepően szórakoztatóak voltak, és még zenélni is tudtak. A közönségnek is tetszett.
Utánuk következett a yukata (ez amolyan kimono-light) divatbemutató, amikoris egy szakértő néni kommentátor alatt a színpadon vonulgattak a yukata modellek, a könnyű nyári stílust, vagy épp a délutáni teázás baráti körben stílust bemutatva. :) A bemutatót yukata szépségverseny követte sorszámozott versenyzőkkel, de arról már sajnos el kellett jönnöm, mert lassan találkozóm volt a couchsurfinges vendéglátómmal. Felszedtem a csomagom a hostelben, csináltak rólam búcsúfotót, elköszöntem tőlük, és mentem a megbeszélt találkozó helyre.
A vendéglátóm Norimasa, egy 27 éves céges alkalmazott, akinek álma Afrikában élni. Majdnem egy egész évet töltött kint Ruandában, ami nem vette el a kedvét, úgyhogy biztos komolyan gondolja. Rendes srác, elmentünk együtt egy gyors vacsira, aztán visszasiettünk a fesztiválra, ahol még sikerült elcsípni az össztánc végét. A tánc után tűzzsonglőrök jöttek, és a kétnapos fesztivált taikóval kísért tűzijáték zárta. A tűzijáték nem ám olyan szokásos augusztus 20-i féle volt, hiszen mégiscsak Japánban vagyunk na. Először volt egy fellövős féle, ami majdnem 20-ais volt csak nem koszorúban pukkant, hanem görögtűzként. Ezt követte a kézi tűzijáték, amikoris sorokban bevonultak a hordozók és a gyújtó emberek, és az utóbbiak sípszóra meggyújtották a tűzijátékot a hordozók kezében, ami olyan volt mint egy méretes torta-tűzijáték, vastagabb és magasabbra ért. A legutolsó már egy kisebbfajta aknavető volt, amit egy ember tartott, és olyan volt az egész, mintha tűzesőt szórna, aranyesőt.
Ezzel a fesztiválnak vége lett, amit, amint megtudtam, a 60-ik alkalommal rendeztek meg, pont jókor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése