Az történt ugyanis, hogy most kivételesen rendkívül jól időzítettem, és matsuri, azaz fesztivál napján sikerült érkeznem Nagoyába.
A Finnairrel utaztam, és meglepően rövid volt az út a korábbiakhoz képest, Helsinkiből 9 óra. Ez is fárasztó, de azért egész tűrhető. Most nem beszélgettem a mellettem ülő szomszéddal, aki amúgy egy kedvesnek tűnő 40-es japán nő volt. Megnéztem egy filmet, aztán próbáltam aludni, hogy át tudjam ébren vészelni az első napot. Az egyetlen panaszom az volt, hogy kicsit szűkösebb a hely mint a Qatar járatán.
Reggel 9 körül értünk Nagoyába. Sikeresen átjutottam a bevándorláson és a vámon, és benéztem a túrista információhoz, begyűjteni egy térképet és kuponokat. :)
A srác nem nagyon tudott mit kezdeni Magyarországgal, még az útlevelem is elkérte megnézni, hátha úgy jobban beugrik neki, hogy hol is lehet. Aztán mikor Budapestet említettem, illedelmesen úgy tett, mintha azt már tudná hol van.
A vonatpénztárban vettem egy egy napos túrista bérletet 600 yenért, amihez be kellett mutatni az útlevelet, így elég sokat mutogattam a reptéren. Érdekes volt megfigyelni, hogy a vonatpénztárosok, annak ellenére, hogy ott volt a fejük felett a felirat hogy tourist information, látszólag alig beszéltek angolul, így japánul kellett ügyintéznem.
Felhívtam a reptérről az itt élő barátnőmet, Marikót, hogy megérkeztem, és megbeszéltük a találkánkat a Nagoya pu.-ra, amint beérek. Feltöltöttem a Suica tömegközlekedési kártyámat, és már ugrottam is fel az első belváros felé induló vonatra. A vonaton indulás után tudtam meg a kallertől, hogy helyjegy is kötelező, de megvehettem tőle is, így nem volt gond. Azt nem tudom, így drágább volt-e, de szerintem nem.
Az állomásra érve megint hívtam Marikót és sikerült pár perccel később megtalálnia. Ő szerencsére tudta, hogy hol a hostelem, mert én elfelejtettem utána nézni. Elnavigált a szállásra, ahol itt lehetett hagyni a csomagot checkin előtt. Le is cuccoltam, és mentünk be a belváros szívébe, Osu-be, ahol már javában folyt a fesztivál!
Az első dolgom az volt, hogy szerezzek egy legyezőt, amit mindenki szorongatott, amiből arra következtettem, hogy ingyen osztogatják, ugyanis annyira fülledt volt a levegő, hogy legyező nélkül nehéz lett volna elviselni. A legyezőn szerepeltek a programhelyszínek programjai, így meg is tudtuk, hogy pár sarokkal arrébb épp taiko dobolás folyik!
Követtük a dobok hangját és meg is találtuk a csapatot. Főleg fiatalok voltak, olyan tizenévesek, illetve az egészen friss 7-8 éves tagok. A kicsik nagyon cukik voltak, a nagyok meg egész ügyesek. A show után bolyongtunk a vásárló utcákon és néha érdekes dolgokba futottunk. Pl. az egyik sarkon egy gumimedencében bokáig érő vízben vadásztak pici gyerekek sikamlós angolnákra. Amit sikerült kifogniuk a sípszóig, azt haza lehetett vinni. :) Cuki látvány volt! Az egyik 3 év körüli kislánynak bónusz cukiságért Hello Kittys volt a pelus-bugyija. :) Nagyon japános hangulatú volt az egész. Az volt a vicces, hogy Marikó azt mondta, ő is most először látott ilyet! Egy másik utcàban láttunk hastáncosokat, voltak zsonglőrök, aranyhalfejű maszkos srácok, akik valamit reklámoztak (talán a taiyaki édességet), voltak szamba dobosok, egy koreai pop-énekesnő (Key- Bomi?) jazzstílusban énekelt gangnam style-t, a taikósok felléptek még párszor (amit természetesen mindig végignéztünk), és estére össznépi bonodori tánc volt. Marikó nem szállt be a táncba, de én mentem pár kört. :)
Közben a szünetekben ettünk ebédre takoyaki poliplabdácskákat, vacsira szusit és pihenésképp doboltam egyet a kedvenc taiko no tatsujin dobolós játékomon. Ja és cosplayeseket is láttam, meg sok sok yukatába öltözött embert. És ez tényleg mind egy napon történt.
A bonodori táncolás után búcsútvettem Marikótól és visszajöttem a hostelbe becsekkolni. A recepciós srác segítőkészen felcipelte a bőröndöm a legfelső emeletre, és utána annyira nem találta zseniálisnak azt a megjegyzésemet, hogy valójában egy éjszakára lent is hagyhattam volna a bőröndöt, mert úgysem kell belőle semmi. :P Persze fenn hagytam már ezekután. :)
A hostel teljesen normálisnak tűnik, habár olyan fapados kicsit, de hát ezért is hostel. Háromemeletes ágyak vannak a szobában, és egy 6 ágyas helyen vagyok 3 japán lánnyal. Az egyiknek le is csaptam az iphone-töltőjére, így neki köszönhetitek, hogy ezt hamar meg is tudtam írni.
Remélem, a holnapi nap is jó lesz! Negyed ennyi is bőven elég lenne! A terv ismét a matsuri lesz, mivel kétnapos és holnapig tart. Állítólag tűzijátékkal zárul.
Hess hess időeltolódás! Jó éjt Japánból!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése