dec. 9, gorogoro hétfő

Mivel tegnap eléggé kifárasztottam magam és hétfőre nem volt tervem sem találkozóm senkivel, csak az esti költözködés, így lustálkodós hétfőt tartottam, ami japánul gorogoro (ami annak a hangutánzó szava, ahogy a lustálkodó ember otthon ide-oda gurul a tatamin, heverészés közben). Kezdésként 11-ig aludtam, aztán összeszedtem magam és elsétáltam a legközelebbi állomásra. Útközben sikeresen vadásztam ingyen wifit és a wifi spotton kicsit leragadtam. A fő uticél Meidaimae állomás volt, ami a leglassabb vonattal kb fél óra, és ahol tegnap átszállás közben cicaformájú fánkot láttam, csak akkor nem volt időm megállni. Lassan lecsorogtam az állomásig, közben néztem a tájat. Az állomáson bolyongtam kicsit, de szerencsére nem kellett kimennem az állomás területéről, belül volt a fánkos. Vettem is 3 darabot, két cicát és egy nyulat. :) Utána még mindig az állomáson belül maradva bementem egy jegyváltós gyorsétkezde talponállóba, és ettem tororo udont, ami egy tál leves udon tésztával és mellé egy kis tál nyálka. Jóétvágyat! A kis tálban lévő dolog valamilyen édesgyökérből lett keverve, annak a neve a tororo. Nem voltam biztos benne, hogy kell enni, de utólag megtudtam, hogy az egyik módját sikerült eltalálnom. 

Ebéd után visszaszálltam a lassú vonatra és az első kocsiból figyeltem a vezetőt és az utat. Az egyik megállónál felszállt egy kisfiú is az anyukájával, aki szintén olyan érdeklődéssel figyelte a vonat kezelését mint én. Leszállás után lelkesen integetett a vezetőnek. :) Chofuban leszálltam én is és mivel utam során nem hagytam el az állomást, ezért csak egy megállónyi díjat kellett fizetnem kicsekkoláskor az egy órányi vonatozásért. 

Mielőtt visszamentem volna Rin lakására, beugrottam játszani egy kis taiko játékot a legközelebbi játékteremben. Ismét élveztem. Tényleg jó lenne egy otthonra is! Rinnel a ház előtt futottam össze. Épp mosodába vitte a ruháit. Gyorsan lecuccoltam és csatlakoztam hozzá, aztán elmentünk szusizni. Eddig csak futószallagos illetve bárpultos szusizóban voltam Japánban. A mostani egy rendes leülős és étlapról rendelős étterem volt és nagyon finom volt a szusijuk. 

Vacsi után siettünk vissza a lakásra, mert 7-re vártuk a taikós legyezőket, amiket Rin címére rendeltem, hazavitel céljából. Várakozás közben desszertként megettük a cuki fánkokat aztán végre megjöttek a gyönyörűséges taikós legyezők! Tényleg szépek lettek! Sajnos a dobozzal nem fért be a bőröndömbe, ezért szét kellett szedni őket kisebb egységekre, de úgy már sikerült. Eljött az ideje a következő költözésnek. Shibuyában felhívtam Juliant hogy tudja kb mikor érek oda aztán felpréseltem magam az igencsak tömött vonatra. Bőrönddel és hátizsákkal nem volt könnyű és szerencse hogy a japánok alapvetően udvarias emberek, mert amennyi embert összetapostam, otthon biztos elküldtek volna melegebb éghajlatra. Szerencsére gyors vonatra szálltam, ami Futakotamagawa előtt csak egyszer állt meg, és csak akkor nyílt az én oldalamon az ajtó, amikor le is kellett szállnom. Juliant megtaláltam az állomáson és kb 10 perc sétával eljutottunk a lakásához. Szép esti kilátása van, rálát valami folyópartra és az 5-iken lakik (az első emelet Japánban a földszint). A ház 2008 körül épült és az eddig általam látottaknál sokkal modernebb, új állapotú volt. A fotelnek sajnos kartámlája volt, így nem volt a legkényelmesebb, de azért tudtam aludni.