dec. 6, japánkodás és költözés

Reggel 6-kor keltem, és háromnegyedkor előjött Mai is, aki ragaszkodott hozzá, hogy elvigyen kocsival az állomásig a kis Nissanjával. Az útvonalamat is kinézte és leírta egy papírra, így elég volt azt követnem végig. Szerencsére sikerült, nem tévedtem el és még a megbeszélt fél 9 előtt sikerült odaérnem Chofu állomásra. Hamarosan új házigazdám Rin is felbukkant és elsétáltunk a negyed órányira lévő lakáskájába. Az előzőhöz képest ez teljesen más hangulatú, picike városi garzonlakás. Van benne egy előszoba-konyha, egy wc, egy zuhanyzófülke káddal és egy szoba. Nem nagy, de legalább könnyen befűthető. Rinnél lecuccoltam, kaptam kulcsot és együtt elmentünk a legközelebbi vonatmegállóig, ahonnan Rin bicajjal ment tovább egyetemre, és én pedig vonattal, szintén egyetemre, ugyanis a Waseda egyetemen rendeztek mocsi készítő eseményt szumósokkal a nemzetközi diákoknak, amire Julian elhívott engem is. Az egyetemnél Julian körbekalauzolt kicsit, aztán kezdődött is az attrakció. Vagy 15 diák a waseda szumó klubból igazi szumó pelusban felsorakozott aztán felváltva püfölték a főtt rizst egy nagy fa kalapáccsal. Közben azt kellett kiabálni, hogy yoisho, hogy finom legyen, meg biztatásként, amit a nemzetközi diákok nem nagyon kiabáltak, de én nagyon lelkesen, mert egész taikós volt. :) Meg persze ezzel akartam azt a látszatot kelteni, hogy nekem ott a helyem, nem csak potyavendég vagyok. Kaptunk az esemény alkalmából egy tál zöldséglevest és háromféle mocsit. Fincsi volt. 

Miután kikiabáltam magam és elfogyasztottam a jutalom falatkáimat, elköszöntem Juliantól és elvonatoztam Ginzába, ahova Sunjival beszéltem meg találkát. Julian és Sunji is a Kudan nyelvsuliból ismerősöm, de ők egymással nem tartják a kapcsolatot. Sunji az általam ismert nyelvsulisok közül egy orosz lánnyal maradt kapcsolatban, aki szintén egy japánhoz ment férjhez. Elmentünk egy helyre, ahol állítólag nagyon finom mencsikacut, azaz fasírtot adnak, és az ennivalót elvittük, hogy egy parkban együk meg. Útközben láttunk egy forgatást, csak sajnos nem láttuk, kik voltak a szereplők, mert egy ramen boltban forgattak. Remélem, nem valamelyik Arashi tag volt! Az első parkban nem jártunk sikerrel, mert nagyon apró zöldterület volt, ezért hamar beterítette az összes környéken dolgozó dohányos füstje, akik mind oda mentek le cigizni. A második park sokkal jobb választás volt, mert pad is volt, gyerekes játszótér, sőt, még talpmasszázsos kavicsos rész is. Itt elbeszélgettünk egy ideig és ajándékot cseréltünk. Kaptam fürdőszettet aranyos karácsonyi kiszerelésben. Parkozás után még volt sok időnk, így elsétáltunk egy teázóba, ahol a bejáratnál kellett fizetni és.....az egyik főútra, és bementünk pár boltba, aztán elviharoztam Sengawába, hogy találkozzak Rinnel. Kicsit elkeveredtem és fél óra késésben voltam, úgyhogy az egyik ponton leszálltam telefonálni Rinnek, hogy ne várjon inkább. Mégis megvárt és együtt sprinteltünk egy kis kávézóba, ahol filmklubbot tartottak. Szerencsére még csak 5 perce ment a film, nem késtünk sokat. Aki Karismaki finn rendezőnek egy filmjét néztük, angolul, japán felirattal. Utána kaptunk többfogásos vacsorát és kis beszélgetés volt filmekről. A vacsi finom volt, a film is szórakoztató volt, de sajnos a beszélgetésnek kb a felét értettem. Azért érdekes volt nézni a különféle embereket, voltak érdekes arcok, nem unatkoztam. 

A filmest után hazaközlekedtünk és bedőltem a futonba aludni. Mozgalmas nap volt.