dec. 15, taiko workshop és shabu shabu

Reggel összepakoltam a taiko felszerelésem, és elindultam Asakusába, a Taiko Center által meghirdetett 3 órás workshopra, amire még Budapesten jelentkeztem, emailben. Sikerült időben megtalálnom a helyet és befizettem a regisztrációs díjat, aztán mehettem is átöltözni. 11-en vettünk részt a workshopon, és a csapat túlnyomó többsége idős hölgy volt. Volt még rajuk kívül egy idős bácsi is, aki állítólag sokkal fiatalabbnak néz ki a koránál a többiek szerint, amit én sajnos egyáltalán nem tudnék megsaccolni, és volt egy velem egyidős férfi, aki teljesen kezdőként jött a workshopra. Őt leszámítva a legfrissebb résztvevő 6 hónapja kezdett dobolni, a legrégebbi pedig a bácsi volt 6-7 évvel, meg természetesen a tanárnő, aki vagy 20 éve minimumm taikózik. Két dalt tanított nekünk a naname uchi stílusban, ami Tokió tradicionális stílusa és döntött dobon játsszák, matsuri alapokra építve. A második dalhoz kaptunk CD-n énekes aláfestést is. Mivel idősebbek és kezdő is volt köztünk, kicsit aggódtam, hogy könnyű lesz a szint, de végül egész kihívás lett hibátlanul eljátszani mindent, megdolgoztatott. Mivel ez a workshop egyben év végi összejövetel is volt, részét képezte egy óra utáni kerekasztalos eszem-iszom. Az egyik nagyon vicces és pörgő néni hozott finom minőségi szakét, amivel engem is megkínált és söröztünk meg szusiztunk. Egész jól sikerült követnem majdnem végig a beszélgetést. A pörgő néni beszélt főleg, és sokat áradozott az egyik fiatal srác taikó oktatóról, akivel közös képet is csinált, amit büszkén mutogatott. Be kellett valljam, a srác tényleg egész jól nézett ki! Nem csoda, hogy egész ügyes volt a néni, mivel volt erős motiváció. :) A dínomdánom végén csináltunk közös fotót, aztán sétáltam vissza Kenhez. Fél 5 körül értem a lakásba és Ken már éhes volt, úgyhogy kérdezte, hogy mi legyen az utolsó japán vacsorám. Igazából az utolsó előtti volt, mivel a másnapi gépem este fél 11-kor indult, amibe még bőven befért egy vacsi, de Kennel tényleg az utolsó volt, így valami olyan helyre akartam menni, ahova egyedül nem mennék. Így esett a választás a shabu shabu-ra, ami hangutánzó szóból eredő ételmegnevezést. Az asztal közepén felállított gázrezsón alaplevet forralnak, amibe zöldségeket főznek, és pálcikával vékonyra szeletelt marhahús szeleteket lengetnek oda-vissza, amíg másodpercek (kb 6 lengetés) alatt meg nem fő. Ennek az oda-vissza húzogatás nak a hangja a "shabu shabu". A hely, ahova beültünk all-you-can-eat shabu shabu volt, ami azt jelentette, hogy annyi húst és zöldséget kértünk, amennyi belénk fért. Kennél a tofu volt népszerű, nálam meg a gomba fogyott gyorsan. Finom volt ez az étel is, jó döntés volt, passzolt a hirtelen szelessé, hűvössé váló télies időhöz, átmelegített minket.