dec. 11, mozi és kultúra

Este Julian fotelét megtoldottam még egy székkel és így már sokkal kényelmesebb volt az éjszaka. Reggel korán keltünk, hogy lehetőleg elkerüljük a legdurvább reggeli csúcsforgalmat és nagyjából sikerült is, most annyira én sem voltam veszélyes másokra a bőröndömmel. Egy ponton elköszöntem Juliantól, ő egyetemre ment órára, én meg a következő szállásadómhoz Takadanobabába. Mivel még korán volt, csomagommal behúzódtam egy kávézóba és vettem egy reggeli szendvics és kávé menüt. Aztán a személyzettől kértem egy kis útbaigazítást és mentem a találkozó ponthoz. Tomokóval hamar beazonosítottuk egymást és elsétáltunk a lakásáig. Ez megint egy öregebb lakás, viszont valamivel nagyobb mint Riné. Lepakoltam a cuccom és szusszantam egyet, aztán Tomokóval elmentünk ebédelni. Japán curry volt soron, közepesen csípősen. Körbenézve az étkezdében mindkettőnknek az tűnt fel, hogy rajtunk kívül csak férfiak voltak. Úgy látszik, a curry férfias étel. :) 

Ebéd után Tomokó elment intézni saját dolgait aztán órája volt, ugyanis japánt tanít külföldieknek. Én mára ismét napirendre tűztem a túrista információs center felkutatását Tokió állomás környékén. Ezúttal sikeresen megtaláltam és egy kitöltött nyomtatványért cserébe valamint az útlevelem felmutatása mellett átvehettem egy Arashi kanjival díszített kendőt. :) Egy hongkongi barátnőm adta a fülest, hogy annak alkalmából, hogy idén nagyon sok külföldi túrista látogatott el Japánba, december 1 és 19 között promóciót tartanak, amely keretében az ebben az időszakban Japánba látogató túristák közül az első 3000 jelentkezőnek adnak egy arashis kendőt. Azért pont arashisat, mert Arashi volt ebben az évben a túrista központ nagykövete, arca. Jól jártam, hogy elmentem a kendőért, ugyanis az információs pultos néni felküldött a felettük lévő kávézó szerű kulturális pontra, ahol ingyen bevezetést tartottak a japán kultúra egyes részeibe külföldieknek. Én voltam az egyedüli vendég és a két ott dolgozó lány nagyon boldognak látszott, hogy végre jött valaki. Fel lehetett próbálni kimonót, fényképezkedni benne, kipróbáltam a kentama fajátékot, volt kalligráfia, hajtogattam darut és kaptam kandzsival írt nevet is. Plusz még ingyen wifi is volt. Ráértem, így kipróbáltam majdnem mindent amit lehetett és kitöltöttem a kérdőívüket. Mivel én voltam az első magyar látogató, felkerült a kimonós polaroid képem a falon lévő világtérképre is, csak utólag rájöttem, hogy elírtam rajta az egyik kandzsit... Kínos. Miután így elmerültem a japán kultúrában, ideje volt indulnom, és az animekultúrát élveznem. Ma szerda volt, ami Tokióban az olcsó mozinap. Rinnel ekkorra beszéltünk meg egy közös mozizást. Shinjukuban találkoztunk és beültünk megnézni a legújabb Studio Ghibli filmet, a Kaguya Himét. A Kaguya Hime egy régi japán mesét dolgoz fel, ami kicsit Babszem Jankós történet, annyiban, hogy az idősebb gyerek nélküli házaspár egy bambuszban talál egy kisbabát, akit sajátjukként felnevelnek. A kislányból szépséges lány lesz, akinek rengeteg kérője akad, de mindegyiket visszautasítja, mert igazából ő a hold hercegnője, aki a végén visszamegy a holdra. Nagyon tetszett a rajzfilm és szerencsére majdnem mindent értettem is benne, egy két párbeszédtől eltekintve. Nem kisgyerekeknek való szerintem, mert nagyon elgondolkodtató és tele van szimbólumokkal. Volt olyan része is, amin könnyeztem kicsit. Majd azért megnézem felirattal is később. 

Mozi után játszottam Rinnel is taikós játékot. :) Végig ő vezetett, aztán a legutolsó mérkőzést azért sikerült megnyernem. Játék után elbúcsúztam Rintől és bevásároltam az esti paprikás csirkéhez, ugyanis Tomokónak paprikát hoztam ajándékba és be kellett mutatnom a használatát. A nokedlit kanálból kellett szaggatnom, így az nem lett a legszebb, de összességében jól sikerült a vacsi és Tomokónak is ízlett. Kaptam mellé saját készítésű japánszilva pálinkát/bort (?), amit Tomokó minden évben csinál, és fél évig kell erjeszteni hogy jó legyen. Forró vízbe öntve ittuk, amolyan forraltborként.