dec. 12, koncert!!!

Tomokónál aludtam eddig a legjobban. Kényelmes futonja van. Aludtam is 10-ig. Tomokó is kb akkor kelt és utána otthon dolgozott. Én addig szép lassan készülődtem az esti Arashi koncertre. Délben elindultam Yukával találkozni. A 9-ik emeleten lakik Ikebukuro közelében és egész jó a kilátása, bár esti fényekkel biztos jobb. Szegény tényleg elég betegnek tűnt, maszkban volt és eléggé köhögött. Odaadtam végre a becsempészett mézet és szalámit és átvettem a koncertjegyeket. Azért annyira beteg nem volt, hogy ne tudna enni, így együtt mentünk futószalagos szusizóba. Népszerű tehát finom helyet nézett ki, ami természetesen azt jelentette, hogy sorbanállós volt, várakoznunk kellett, de itt legalább voltak lerakva székek a várakozóknak. Bejutottunk és ettem sok finom szusit, köztük egy szép nagy unagisat is végre. Utána megkerestük Yuka barátnőjét Micchit, aki Yuka helyett jött a koncertre velem. Yukával osztálytársak voltak gimiben, most pedig fogorvosként dolgozik. Ennyi fogorvossal még nem találkoztam eddig, mint a mostani Japán utamon. :) Yuka összeismertetett minket egymással és beültünk kicsit egy Starbucksba beszélgetni, aztán eljött az idő, hogy elinduljunk a koncertre. Elköszöntünk Yukától és elmetróztunk a Tokyo Dome arénáig, ahol már kezdtek gyülekezni a rajongók. Csináltunk pár fotót a feliratokkal, aztán bejutottunk és felmásztunk hátulról az 5-ik sorba...ami sajnos elég messze volt, de legalább bejutottam, és az is valami. A koncert 3 órás volt és főleg álltunk, közben csápoltunk a több színben villogó LED jogarral és lelkesen integettünk ha felénk járt az egyik Arashi tag. Villogó jogara mindenkinek volt és sokszor sikerült szinkronban lengetni, ami fentről ahol ültünk nagyon jól nézett ki, főleg, mikor leoltották a világítást. Az élő koncertnek azért teljesen más a hangulata mint a felvételnek, sokkal jobban magával ragadja az embert. De ez persze minden koncertre vonatkozik. A koncert közben végig mászkáltak a lépcsőn fel és le a szervezők, akik figyelték, hogy videóz vagy fényképez-e valaki, de azért sikerült csinálnom a helyről pár képet, de szigorúan csak Arashi előtt és után. Közben a műsorral voltam inkább elfoglalva.  Micchivel jól kijöttünk, nagyon élveztük az egészet mindketten, annak ellenére, hogy annyira messze ültünk, hogy az Arashi tagok arcát csak távcsővel lehetett látni sajnos. Szerencsére voltak kivetítők és Tomokótól kaptam is kölcsön egy kis távcsövet, így nem volt olyan vészes. A koncert során volt az arénában tűzijáték, tűzgömbök, síneken körbemozgó színpadok, lézerfények, hulló csillám szalagok. Nagyon lenyűgöző volt az egész. Egyszer volt középtájt egy beszélgetős rész, amit annyira nem értettem, és a végén is beszéltek, amikor a záróbeszédjeiket mondták. A többi ének volt, és a vége felé jött a közös tánc, amihez egy-két hónappal ezelőtt tették fel az oktató videót a netre. Sikerült hibátlanul eltáncolnom az egészet, és jól nézett ki, ahogy mindenki egyszerre csinálta csak a hullámzás kicsit lassú volt.  A koncert után még vagy másfél órát beszélgettem Micchivel, főleg Arashiról. Megtudtam, hogy ő már a debütálásuk óta rajongó és mindegyik koncerten ott volt eddig. Nem semmi. Teljesen más Japánban élő rajongónak lenni mint külföldinek. Európai arc nem is rémlett most a közönségből. Még elkaptam az utolsó előtti metrót és visszaközlekedtem Tomokóhoz. Arashi koncert letudva. :)