December 16. vasárnap. Egész jót aludtam a kapszulámban, aztán összepakoltam és 10 előtt kicsekkoltam. A recepción ezúttal egy néni volt a tegnapi bácsi helyett, és előszeretettel fitogtatta angoltudását. Még metrótérképet is adott. Azt elfelejtettem leírni, hogy a cipőt a bejáratnál le kellett venni, betenni egy kulcsos cipős szekrénybe és a szekrény kulcsát le kellett adni a recepción. Még most sem nagyon értem, hogy miért, mivel fizetni a becsekkoláskor kellett. Talán hogy biztosan tudják ki mikor jön-megy? Átvettem a cipőskulcsot, kiszabadítottam a csizmám és elsétáltam a közeli Zojoji templomig pár kép erejéig. Utána elmetróztam Ojimába Tomomiékhoz. Ojimában felhívtam Hyunt és megnyugtattam, hogy szerintem odatalálok hozzájuk, nem kell elém jönnie. Először ugyan rossz irányba indultam, de hamar rájöttem, és 11-re megérkeztem új szállásomra. Tomomiék egész sok mindenre emlékeztek legutóbbi beszélgetéseinkből, olyanok voltak, mint régi ismerősök. Ugyan hétfőre terveztem a Skytree meghódítását, de Tomomi meggyőzött, hogy próbáljam meg ma, mert holnapra esőt mondanak. Elsétáltunk együtt a toronyhoz, ahol jó sokan voltak, mert elég népszerű. A rendszer a következő volt: húzni kellett egy jegyet, amin rajta volt az idősáv, amikor megvehetem a jegyet a toronyba. Az enyém 18:00-18:30 közé esett. Ezt az idősávos cédulát egyébként 14:00 körül húztam. Utána pihentünk kicsit, élveztük a napsütést, végül indulnom kellett, mert 15:00-ra találkát beszéltem meg Yurikával, akit még new yorki Mariko húgának a szülinapi buliján ismertem meg két évvel ezelőtt, és azóta Facebook barátok maradtunk.
Sikerült Yurikával összefutnom és jobb híján beültünk egy Starbucksba beszélgetni. Szeret beszélni, így sok mindent megtudtam róla és 6-ig elvoltunk. Akkor viszont indulnom kellett a Skytree jegyért, nehogy lekéssem a sávom. Ez jó taktikának bizonyult, mert épp a sáv végére értem oda és külön sorban előreengedtek mindenki előtt, akik már a következő sávhoz álltak kanyargó sorba. Rögtön megvettem a jegyem, és irány fel a 350. emeletre! Ott lehetett feljebb is menni, csak kiegészítő jegyet kellett venni. Mivel nem gyakran járok arra, kiálltam a 10 perces sort és felmentem 450 méterre. Este volt és lenyűgöző volt a kilátás. Ha mondanék ilyeneket, azt mondanám, pazar. Az különösen tetszett, hogy 360 fokban körbe lehet menni, mindenfelé ellátni. Hát, jó nagy város ez a Tokió, így a fénytenger alapján. Volt természetesen üvegpadló is, amit nem lehetett kihagyni. A gyönyörködés után siettem vissza Tomomiékhoz, mert azt beszéltük meg, hogy 8-ig várnak a vacsorával. 8-kor már csak kb 5 percre voltam, úgyhogy gyorsan felhívtam Hyunt hogy várjanak! Vártak és így élvezhettem Tomomi finom főztjét, amiben volt egészben főtt mini tintahal is. Hyun kimcsije viszont nekem túl csípősnek bizonyúlt, azt inkább csak megkóstoltam.
Jó nap volt, örülök, hogy feljutottam a Skytreebe, nagyon szép tiszta volt a mai kilátás.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése