Amikor főleg csak eszem

December 17. hétfő. Az utazásom előtti utólsó teljes nap. Elég borús időre ébredtem, igaza volt Tomominak. Kissé elaludtam, így már nem volt idő Juliannel találkozni délelőtt. Ezt telefonon tisztáztuk, és megbeszéltük, hogy majd Budapesten találkozunk.

Utolsó napom első állomása Asakusa volt és a közelében lévő Kappabashi utca, ami konyhai és éttermi áruval van tele. Megcsodáltam ismét a tányérokat és műanyag ételeket és vettem egy tejkiöntőt latte arthoz. Asakusában vettem néhány ajándékot és beültem egy késői reggelire egy étterembe, ahol ki volt táblázva az omuraisu, azaz a pirított rizs omlettel és paradicsomszósszal. Hát nekem még mindig a maid cafés a nyerő! :P

Utána felmetróztam ismét a Skytreehez, mert amikor még azt hittem, hogy ma megyek fel, oda beszéltem meg találkozót Yukával. 13 után pár perccel befutott Yuka és bementünk együtt a Skytree melletti plázába éttermet nézni. Mondtam neki, hogy mondzsát szeretnék enni és találtunk is egy erre specializálódott éttermet, ahol azonban kint kanyargott a sor. Úgy döntöttünk, hogy kivárjuk, aminek titkon örültem, mert annyira még nem voltam éhes, hogy rögtön tudjak enni. Yukának van hordozható wifije, úgyhogy tudtam blogolni is kicsit várakozás közben. A mondzsát az asztal közepén lévő sütőlapon sütik, és káposztából, egyéb szabadon választott hozzávalóból és az egészet összefogó masszából áll. A miénkben mocsi volt, halikra, minirák és sajt. Nekem nagyon ízlett. Csakúgy mint az umeshu szilvapárlat, amit mellé ittam.

Ebéd után elmentünk Harajukuba további ajándékokért és mivel ott híres a palacsinta, természetesen nem lehetett kihagyni. Hát, elég nagyot csalódtam benne. Nem értem, miért olyan népszerű.

Következő állomásunk egy family restaurant volt, valami Jonathan's Omotesandóban. Itt japán desszertett ettünk, az anmitsut. Ez már jobban ízlett, volt benne édesbab, fagyi és valami átlátszó zselatinkocka.

És hogy teljesen gasztroblogos legyen a bejegyzés, utolsóként Nishi-Wasedába mentünk, ahol miso tsukemen rament ettem. Ez is nagyon ízlett, de ekkorra már alig bírtam mozogni a sok evés után, így gurulva mentem a metróhoz. Yukától elbúcsúztam, és visszametróztam Ojimába pakolni a holnapi útra, remélve, hogy minden ajándék befér! Tudnék még maradni, de azért Karácsonykor jobb otthon.