Amikor elvonatozok a jövőbe aztán takoyaki partyn veszek részt

December 14. péntek. Reggel Marikó kérte, hogy fél9-re érjek haza, mert takoyaki party lesz náluk és ekkor elkészíthetném a beígért magyar kaját is. Ezt észben tartva nekivágtam a városnak. Vittem magammal Yuka mézét és paprikáját is, hátha sikerül vele összefutnom, és mivel nehéz volt és nem akartam cipelni, elvittem a lakásáig. Persze előtte hívtam többször telefonon, de sajnos nem vette fel, így úgy döntöttem, hogy ott hagyom egy zacskóban a kilincsre akasztva, elvégre Japánban vagyunk. (Azt nem is meséltem, hogy előtte az egyik nap bementem a Shibuyánál található Starbucksba, és végignéztem, ahogy egy japán lány a válltáskájával foglalta a helyet magának, amíg lement egy emeletet a pulthoz rendelni!) Szépen megtaláltam Yuka lakását, bejutottam (csak este zárják a lenti ajtót szerencsére) és otthagytam az ajándékot Mikulás módjára.

Ma Odaibába mentem a Yurikamome vonallal. Olyan érzés volt kicsit, mintha valami futurisztikus helyen járnék, mert ez a metró végig emelt sínen fut, átmegy a Rainbow hídon és szépen látszik innen a tokiói partvonal, az Odaibában látható érdekes épületekről nem is beszélve. Elsőként megnéztem a Driver City bevásárló központ előtt álló gundam-ot világosban. Méretes. Utána elmentem Miraikanba, ami a tudomány és innováció múzeuma. Ez is jó hely, mert szintén interaktív múzeum. El lehet benne lenni és szerencsére minden le van írva angolul is, így a japánul nem tudóknak is érdekes. A robotbemutatóhoz sajnos későn érkeztem, csak kikapcsolt állapotban csodálhattam meg. Azért így is voltak érdekes dolgok, például megtudhattam, hogy wécéznek a nemzetközi űrállomáson. Utána nem is értettem, hogy vehették be az űrkaják közé a curryt... Jó a Miraikan, de akkor lenne igazán innovatív múzeum, ha lenne benne ingyen wifi!

Múzeumozás után visszamentem a gundam-hoz, mert ugyebár Karácsony környékén járunk és ilyenkor a gundam is kap ünnapi kivilágítást. Kivilágítva még jobban nézett ki. Utána elsétáltam a partig és megállapítottam, hogy a Rainbow bridge tényleg szép szivárvány színű este. Nappal unalmas fehér, semmi különös.

Marikóékhoz menet bevásároltam a paprikás csirkéhez és pontosan fél9-re vissza is értem. Utána együtt bevásároltunk a partyhoz és megjöttek a vendégek. Megismerkedtem 4 új japánnal, akik onnan ismerik egymást, hogy mind egy utazós csoport tagjai Facebook-on és közel laknak egymáshoz, így baráti társaság lettek. A srácok Hideki, Go és Pokky voltak, a lány pedig...Yuka. Legalább könnyen megjegyeztem. :)

A takoyaki fincsi volt, ittam mellé szakét. A paprikás csirkének is sikere volt. A beszélgetésből csak részleteket értettem, de azért jól szórakoztam. Csak kár, hogy hárman is cigiztek bent, utána alig győztem dugiban szellőztetni. Japánban egyébként még vannak dohányzós éttermek és bárok is.