Mocsi püfölés

Ma korábban indultam el, mint általában, hogy felfedezzem a környéket. A Yoyogi park felé sétálva egy csapat kisiskolásba botlottam, akik nagyon igyekeztek valahova. Persze mindegyik rövidnadrágban volt, de ma szépen sütött a nap, így nem volt annyira zavaró látvány. Követtem őket egészen a közeli templomig, ahol épp mocsi püfölés folyt! Megörültem, és csináltam is róla videót. Olyan disznótoros hangulata volt az egésznek, csak vegetáriánus módra. :) A férfiak kályha felett gőzölték a fakeretbe helyezett rizst, aztán mikor megfelelően megpuhult, átöntötték egy bevizezett fadézsába, ahol 3 vagy 4 férfi felváltva püfölte egy nagy favánkossal. Utána egy megigazítgatta, és már csak 1 püfölte, egy másik meg mindig vizezte, mert ekkorra már elég ragacsos állaga volt. Amikor úgy látták, hogy kész, vitték az asszonyoknak, akik egy részéből vörösbab pasztás mocsit csináltak (megforgatták a pasztában a mocsi falatkákat), másik részét keményítővel meghintették és labdácskánként bezacskózták. A babpasztásból a bámészkodók is kaptak és mivel én nagyon közel bámészkodtam a nénikhez akik csinálták, az iskolások után én kaptam először. :) Fincsi volt!

Utána átsétáltam a parkon, ahol nagyon sok varjat láttam. Egész ijesztő csapat volt. Kissé túlszaporodtak szerintem, bár Marikó szerint irtják őket néha. Elsétáltam a Meijijingu templomhoz is, ahol két éve esküvőt láttam, de most nem volt semmi esemény így szerda dél körül. A templomhoz sűrű fás parkon keresztül kell átmenni, ami elzárja a templomot a város zajától, és igazi béke szigetét varázsolja Tokió közepébe. Kattintgattam párat, aztán siettem suliba. Véletlenül a másik irányba szálltam fel a vonatra, így két percet késtem az óráról. Arai sensei volt, úgyhogy megint vígan telt el a 3 és fél óra. A mai anyag egyszerű volt. Azt tanultuk, hogy mondjuk az olyan állítást, ami 50%-ban biztos (かもしれません/röviden csak かも。。。), ami 70%-ban biztos (とおもいます) és ami 90%-ban biztos (でしょう). Az utolsót csak specialisták használják, pl. az időjárás-jelentők, az orvosok vagy az egyetemi tanárok. A hétköznapi beszédben a másik kettő a gyakori.

Suli után mentünk volna Juliannal kipróbálni a pachinkót, de végül abban maradtunk, hogy jobb egy japánnal menni, aki ért is hozzá, így feladtuk.

Helyette elmentem Harajukuba és benéztem pár boltba a Takeshitadorin, aztán Hatagayánál bementem a Moss burger nevű láncba. Yuka azt mondta, hogy ez a Meki japán megfelelője és szerinte finom, csak drága. Annyira nem volt vészes, ettem is egy jól felpúpozott burgert, ami fincsi volt. Volt benne egy megforgatott tükörtojás is. Desszertnek elmentem a sarki takoyakis helyre, és vettem egy taiyakit (halformájú babpasztával töltött gofriszendvics, amit elvileg újabban a Kapy és Pusztaszeri út sarkán lévő koreai-japán boltban is lehet kapni).

Marikóék még nem voltak itthon, így gyorsan elfoglaltam a fürdőszobát, hogy ne később kelljen sorakozni. Egészen elfáradtam így a nap végére.