Költözés és nemzetközi buli

Ma elköszöntem Yukától és átköltöztem futonostól Marikóhoz. Úgy döntöttem, hogy még suli előtt költözök át, mert akkor kevésbé zsúfoltak a vonatok mint suli után. A futon épp hogy befért a bőröndbe... nem tudom, hogy fogom belevarázsolni az ajándékokat... Ha nem viszek semmit, ez lesz az oka! :P

Eltartott egy darabig, mire átbumliztam Marikóhoz, de szerencsére emlékeztem két évvel ezelőttről, merre kell menni. A kulcs a postaládában volt, ahogy megbeszéltük, így gyorsan bejutottam, lecuccoltam és siettem suliba. Sajna késtem 10 percet, de nem volt nagy baj. Ez volt eddig az első késésem, ami magamhoz képest egész jó arány.

Suli végén hozzácsapódtam a brazil csapathoz, akik közös ivászatot szerveztek. Egész sokan gyűltünk össze a suliból. Én főleg az osztályomba járó koreai lánnyal beszélgettem, meg két brazil lánnyal. A koreai Song-ji egy japánhoz ment feleségül, azért tanulja most a nyelvet. A férjével angolul beszélgetnek, és Ausztráliában ismerkedtek meg egy angol nyelvtanfolyamon. Aranyos lány és majdnem egykorúak vagyunk, aminek mindketten örültünk, mert a többség 25 alatti. :) A hely ahova mentünk már előre le volt foglalva. Előre be kellett fizetni a fix összeget és cserébe hoztak bármennyi innivalót és fix menüt. A menü edamame babból, kimcsiből, csirkefalatokból, sertéshús falatokból, salátából és tofuból állt. Később hoztak nabét is, ami leves mindenféle főtt cuccal. Én söröztem és mindent megkóstoltam, és jól is laktam. A társaságban volt mindenféle nemzetiség, de a többség brazil volt. Voltak vegyes párok is, pl. egy brazil lány egy koreai pasival, egy orosz lány egy japán sráccal. A dubai hangos és mindenkivel barátkozó lány kerítőnőt játszott és egy fehér srácnak kerített is egy japán lányt. A vége felé már eléggé berúgott és hozzánk jött oda elérzékenyülni. Könnyezett nekünk egy sort, és folyékony japánul panaszolta a családi nehézségeit. Song-jival csak néztünk és próbáltuk csitítani. A terem egyik sarkában külön ült 3 pár. Vakrandin voltak, úgynevezett gokonon. A 3 lány japán volt, a fiúk japánul beszélő külföldiek. Fura volt az egész így kívülről, a lányok nagyon kiöltözöttek és jólfésültek voltak, de nagyon merevek. A srácok főleg egymást ugratták, és ők próbálták szórakoztatni a lányokat. Néha tapsolgattak, ami valami ivós játék része lehetett. Kíváncsi vagyok, össze jött-e valamelyik pár utána. :) Néha megzavarta őket a berúgott dubai lány, aminek a japán lányok elég nyilvánvalóan nem örültek. A dubai lány az orosz-japán párnál is bekavart, mert azt mondta, hogy neki nincs barátja mert mindenki azt mondja rá, hogy túl fiús, viszont az orosz lánynak bezzeg több is van. A japán srác csak nézett nagyokat, a barátnője meg ott győzködte ijedten, hogy nincs más rajta kívül. Song-jival jót mulattunk, aztán megállapítottuk, hogy későre jár, még haza is kell jutnunk, így leléptünk.

Marikóhoz menet sikerült elszalasztanom a megállómat. A következőnél felszálltam a másik irányba, az viszont expressz vonat volt és nem egy megállót vitt vissza, hanem egészen Shinjukuig, ahonnan indultam... Ott visszaszálltam arra a vonatra, ami arról a vágányról ment, mint amiről előtte mentem. Igen ám, de ez meg valami speciális limitált expressz volt, ami valahova teljesen máshova vitt. Ott leszállva gyorsan megkérdeztem az egyik állomáson dolgozót, hogy hogy jutok el Hatagayába. Rendes volt és leírta papírra, hol kell átszállnom. Merthogy egy vonattal nem tudtam volna visszamenni, még jó, hogy megkérdeztem. Ezt a vonatozást amúgy úgy kell elképzelni, hogy egyikre sem vártam 5 percnél többet, nagyon sűrűn járnak. És szerencsére nincs jegykapu a két irány között ugyanazon a vonalon, így nem kellett ráfizetnem.
Marikóhoz kb. negyed 12-re értem vissza, de ő is kb. akkor jött haza, és a barátja meg még utánam, így végül nem volt késői az időzítés. :)