Keikarou!

Reggel későn keltem, Yukának megmutattam, hogy kell szeletelés előtt leszedni a szalámi héját, ettünk egy késői reggelit, aztán együtt vonatoztunk Ikebukuróig.

Suliban Arai senseijel gyakoroltuk a nyelvtant, és megtanultuk, hogy kell azt kifejezni, hogy a jövőben szándékozunk valamit csinálni (とおもっています、つもりです).

A suli utáni tervem mára az a bizonyos Chibában található Keikarou nevű kínai étterem volt, ahova eredetileg Yukával mentem volna az első héten, de akkor zárva volt. Mivel az étterem a népszerű Arashi fiúbanda egyik tagja családjának az étterme, állítólag van, hogy 3 órát is kell várakozni, hogy asztalhoz ülhess. A terv az volt, hogy hétfőn talán kevesebben lesznek, mint hétvégén és ha rögtön suli után indulok, megelőzhetem a későn dolgozókat. Azért felkészültem a legrosszabbra is és reggel harisnyát is húztam a nadrág alá, pulcsiból meg a legmelegebbet vettem fel. Szerencsém volt, mert egyből bejutottam és volt egy csomó szabad hely, így ráérősen eszegettem. Rajtam kívül volt két kínai lány, két japán lány, egy család és két idősebb nő. A családon kívül tuti mind rajongók voltak. A két nő pl. egész hangosan arashizott. Sajna csak kanjis étlap volt így nagyjából biztosra mentem és az egyik menüt rendeltem, de előtte megkértem a pincérlányt, hogy mondja el mi van benne, mert nem értem a kanjikat. Kaptam szezámkrémes csirkecsíkokat hideg előételként, kukorica levest, rizst, csípős tofut, tengeri herkentyűs gombás fogást, sütőtökkrémes sütit és jázmin teát. Nagyon jól laktam a végére és közben buzgón fényképeztem a kaját és a dekorációt. Az utóbbi a fiúcsapattal kapcsolatos poszterekből és rajongók által készített ajándékokból állt. Volt pl. Legóból kirakott Arashi kanji és Arashi felirat, repülőmakett amin Arashi van, üdvözlőlapok, rajzok, plüssfigurák, virágok. Túl gyorsan megettem mindent és még nem akartam menni, így rendeltem egy kávét is és azt szürcsölgettem. Megvártam, hogy előttem menjen el az a két japán lány, aki már ott volt mikor megjöttem. Közben folyamatosan jöttek új emberek, pl. két japán rajongólány meg 3 japán rajongónő. :D Az egyik lány olyan sört rendelt, amit Arashi reklámoz, és tanakodtak, hogy merjenek-e fényképezni. Kifelé menet megtaláltam a vendégkönyvet, amibe bele is lapoztam. Tegnap mexikói rajongók jártak ott, a többi bejegyzés a héten japánul volt. Én is hagytam üzenetet kezdetleges hiragana szókincsemmel, aztán Tokió fele vettem az irányt. A Hikawadai állomáson egy fülkéből felhívtam Marikót, hogy mikor költözhetek hozzá és megbeszéltük a részleteket. Aztán egy órát töltöttem a közeli nagy szupermarketben, végignézve mindent. Az előre csomagolt készételeket fél áron, vagy olcsóbban adják késő este. A rizsgombóc, ami általában 105-120 jen most 30-40 jen volt! Kihagyhatatlan ajánlat, így vettem is egyet, bár fogalmam sincs milyen töltelék van benne... :D