2012. február 12., vasárnap

Doha és újra itthon

Jelentem, a Japánból kifele repülő gép tele volt. Tokió és Oszaka között még nem ült mellettem senki, de Oszakában megtelt a járat és két japán néni került mellém. A taktikám működött, így mivel ismerték egymást, nem rajtam keresztül jártak a WC- re. :) Az időeltolódás elleni tervem az volt, hogy nem fogok aludni egesz úton, hogy ne összevissza aludjam ki magam, hanem majd itthon éjszaka egyben az egész út fáradalmait. Szerintem be is vállt, mert nem éreztem eltolódva magam másnap és később sem. Úgy tartottam ébren magam, hogy végignéztem egy 13 részes sorozatot és egy film felét. A film címe Flypaper, és vicces vígjáték volt, csak sajnos nem tudtam befejezni, mert közben leszálltunk Dohában.

Doha ismét elkápráztatott. Ennyi féle embert ritkán látni tömegesen, mint itt. Volt minden színű és fejű, kabátos, kaftános, papucsos. Nagyon élveztem a nézelődést. A tranzit idő kb 2 óra lehetett, de hamar eltelt. Doha érdekes volt a levegőből. Egy nagy sivatag a tengerparton, néhány homokból kiemelkedő felhőkarcolóval és medencés luxus szállodával. A város mögötti távolban már tényleg csak a sivatagot láttam. Ezen a gépen már magyarok ültek mellettem, szoktattak a hazatéréshez. Bár meglepően sok japán jött velem egyszerre Magyarországra. Most is filmekkel húztam az időt. Sajnos a Flypaper nem volt benne a kínálatban, ezért mást kellett választanom. Megnéztem egy Kaiji 2 című japán filmet, ami viccesen arról szólt, hogy egy futurisztikus Japánban próbálnak a főhősök megverni egy óriási pachinko gépet, hogy milliárdokat nyerjenek. Így hogy már játszottam pachinkót, egész szórakoztató volt a film, de amúgy nem túl jó. Utána a The Big Year című madarászós amerikai vígjátékot néztem, és ezzel el is telt az idő. Magyarországon jobb idő fogadott, mint amire számítottam. Olyan 1-2 fok volt mínuszok helyett és napsütés. Hazataxiztam jó drágán és anyától kaptam ebédre finom házi húslevest és rántotthúst krumplipürével.

Telefonáltam, pakoltam, beszámoltam, aztán kb. 43 óra ébrenlét után kiterítettem futonomat és megkezdtem az átállást (aludtam). Másnap reggel meg már várt a munka és a régi kerékvágás.

Nincsenek megjegyzések: