Sayonara Nippon

Elérkezett az utolsó nap is. Szomorú esős idő volt. Hyun elment reggel dolgozni, Tomomi viszont otthonról dolgozott délelőtt, így ő maradt. Reggeli után elmentem sétálni az esőben, hogy ne zavarjam Tomomit. Megtaláltam a piacos utcát amit szombaton mutattak Tomomiék. Itt vettem tízóraira egy bundázott rákot és egy ikrás rizsgombócot és az egyik automatából vettem egy dobozos kávét. Aztán elmentem bankot keresni, hogy váltsak egy kis eurot jenre, mert már alig maradt és nem tudtam, elég lesz-e a vonatra. Kissé nehezen ugyan, de végül találtam egy bankot, ami postával volt együtt. Sikerült is váltani, bár ki kellett tölteni előtte egy lapot a nevemmel és japán címemmel. Csak Marikó címét tudtam, ezért azt adtam meg, de működött. Ajándékba kaptam zsepit és cukorkát is.

Kb. 1-re értem vissza és neten gyorsan becsekkoltam, hogy jó helyem legyen. Ugyanazt választottam a Tokió-Doha útra, ahol idefelé is ültem, remélem most is beválik! Aztán Tomomival elmentünk angolnát enni, mert még az is a listámon szerepelt. Tomomi nem szereti, ezért ő be sem jött, hanem megvárt a sarki Starbucks-ban. Ettem fincsi unadont, azaz pácolt angolnát rizságyon. Korábban ez volt a kedvencem, de azóta megelőzte a takoyaki és talán az udon is. Utána összeszedtem Tomomit a Starbucks-ban. A bejáratnál bénáztam kicsit az esernyővel, mert nem tudtam, hogy kell belevarázsolni a csöpögést felfogó nejlonba, de aztán egy bácsi a segítségemre sietett és mutatta, hogy simán szúrjam bele az ernyőt a lyukba és húzzam el oldalra és már rajta is volt a zacsi. Tomomi jót mosolygott a jeleneten odabentről. :P Elmentünk visszafelé egy cukiba ahol megvettem az epres tejszínhabos tortámat (az animékben látott klasszikus torta) és vettem Tomominak egy banános sütit. Hazahoztuk és tea mellett megeszegettük. A torta piskótája puha volt, a hab meg olyan volt mint a krémesben a fehér tejszínhab. Töményebb krémre számítottam, így kellemesen csalódtam. Aztán begyömöszöltem minden cuccom a bőröndbe, hátizsákba és válltáskába, ami könnyebben ment, mint reméltem! Csak egy pulcsit, a fogkrémet és a szappantartót hagytam ott. A pulcsi már kicsit úgyis kopott és bolyhos volt, bár Tomomi azt mondta, majd hordani fogja. :)

5 előtt 10 perccel elindultunk a vonatállomásra, és búcsúzkodás után felszálltam a kinézett vonatra. Csak egyszer kellett átszállni utána szerencsére, a második vonat az 1-es terminálig vitt. Gyorsan feladtam a csomagom és a hátizsák is átment a súlyvizsgálaton. Mivel még volt egy csomó időm beszállásig, beültem az egyik étterembe menüt enni, ami udonból, két tempurás rákszusiból és vörösbabos szószba pottyantott 3 mocsiból állt és nem is volt drága a mennyiséghez, minőséghez és reptérhez képest. Még a listámon volt a Starbucks azuki matcha lattéja is, de az már nem fért volna belém, így ki kellett, hogy hagyjam.

Azért picit később a duty free részben egy automatából vettem zöldteás jégkrémet, amit beszállás előtt benyomtam. :P Úgy érzem, lassan kezd gasztrobloggá válni ez a blog, mert egyfolytában arról írok, hogy mit ettem... :D

21:10-kor felszálltunk és elreppentünk Osakába. Most nem szállítottak le minket és eddig nem ül most sem mellettem senki. Kaptam szendvicset, dobozka vizet és egy MilkyWayt. Helyzetjelentésünket olvashatták. Viszlát Dohában, ahol talán sikerül feltölteni az eddigi bejegyzéseimet.

Ui: Tudom tölteni az itouch-omat a karfán lévő usb-n keresztül! Cool!