Amikor elindultam Tokióba, kétszer

...és amikor leírtam ugyanazt a blogbejegyzést kétszer, mert elszállt az első. :(((

December 7. péntek. Elérkezett a várva várt utazás napja. Előző este túlórában lenyomtam a határidős munkát, reggel még megvettem a maradék ajándékot aztán kitaxiztam a reptérre, mivel nem akartam lekésni a gépet.
A reptéren feladtam a poggyászt, átjutottam a biztonsági kapun, megejtettem a búcsúzó telefonokat a skycourt-ból, aztán 11:15 körül szépen megkezdtem a beszállást. A 11:30-as gépünkön már befejezték a biztonsági szöveget az oxigén állarcokról és vészkijáratokról, de még nem moccantunk. Háromnegyedkor karattyolt a pilóta valamit oroszul, amit elfelejtett fordítani, de az anyanyelvűek morgása nyugtalanított, így megkértem egyik szomszédomat, hogy mondja el mire várunk. Szomszédom úgy hallotta, hogy tűz ütött ki az irányító toronyban, ezért várnunk kell. Bármi is történt, az leállította az összes géppel való kommunikációt így a repteret 11:50-kor lezárták, eredetileg reggel 10-ig. Ezt akkor persze még nem tudtuk, sőt, általában senki nem tudott semmit. Az Aeroflot csapat meg annál is kevesebbet. A csapat két magyar nyelvet törő orosz hölgyből (az egyik a később megmentőmmé váló orosz kiszeltünde), a jólfésült kisiskolás fejű, légitársaságot képviselő Igorból és egy magyar reptéri földiirányítóból állt. Tehát vártunk. Első körben 2 órát a gépen, aztán 2,5 órát a duty free zónában, ahol kaptunk 3ezer forintos kupont, majd kint az irodát istromolva. Végül, sok morgás és tülekedés után 3 megoldás született. Voltak, akik törölték az utat (pl. aki vasárnap már jött is volna vissza, vagy pl. az a versenyző lánycsapat, akiknek másnap reggel lett volna a moszkvai versenyük), voltak, akik Bécsből való indulással kérték a másnapi jegyet, és voltunk mi, akik bepróbálkoztunk a szombat 11:30-assal. Mindezt kb fél7-re sikerült elintéznem, úgyhogy eléggé megtörten mentem haza.

December 8. szombat. Elérkezett az a nap, amire egyáltalán nem számítottam egy nappal ezelőtt, a második indulás napja. Reggel a reptér honlapján ugyan azt írták, hogy már 7-től megnyílt, de azt is, hogy a járatszámom törölve, ami kissé aggasztott. 9:15-re kint voltam a Lisztferihegyen és húztam fel az Aeroflothoz érdeklődni. Ott egy új idősebb hölgy ránézett a jegyfoglalásomra és bólintott, hogy minden oké. Elsőként álltam a checkin sorba, és amikor megnyitották, egyből beelőzött 10 orosz, akiknek azért a felét sikerült visszaelőznöm. A pultnál közölték, hogy indul egy másik gép is 13:15-kor és engem arra írtak át, úgyhogy jöjjek vissza később. De hát a csatlakozásom? Elérem, úgy lett kiszámolva. Oké... Itt kicsit pityeregtem egyet apukámnak, aki azt tanácsolta, hogy kérdezzek rá az irodában még egyszer. Óriási szerencsémre így tettem, és kiszeltünde át is írt, sőt, ve is csekkolt a korábbi járatra, hogy már csak a beszálló kártyámat kelljen felvenni és a csomagot feladni. A lenti káoszban kissé nehéz volt elintézni, de végül mindennel megvoltam, kezemben a beszállókártyákkal áthúztam ismét a biztonsági kapun, át a skycourton és útlevél kapun, a beszállókapu elé. Odakint még mindig káosz volt, mivel két gépre ment a checkin vegyesen, és tekintve hogy a checkinesek intézték a beszállítást is, sikert két órát csúszni most is. De eztel még pont elértem Moszkvából a tokiói gépet, viszont a 13:15-össel, ami 16:30-ra lett kiírva, esélyem sem lett volna. Köszi Apa és orosz kiszeltünde!

A Moszkvai reptéren van ingyen wifi és cirill betűvel írják a Burger Kinget. :)

És hogy valami gasztroblogos is legyen, az Aeroflot kajája nem valami jó sajnos.

Viszlát Tokióban!! :)