Húsvéti sakura nézegetés, 2023 április

Kristi kanapéján nagyon jól aludtam, és talán az időeltolódás miatt, de felpattant magától a szemem még az ébresztőóra előtt öt perccel, így nem vertem fel senkit a koránkeléssel vasárnap reggelén. Összeszedtem magam, elmajszoltam egy rizsgombócot és egy 25 perces sétával indítottam a napot a legközelebbi állomásig. Szép napos idő volt, ezért nem bántam a sétát. Két vonatozás után ismét Ikebukuróban voltam, ahonnan a shinkansenem indult. Mivel még volt sok időm, körbejártam az ízléses pultos gyorsételes szekciót a bejárat mellett, ahol finomabbnál finomabb ételek voltak kirakodva. Még jó, hogy nem voltam éhes, mert nehezen tudtam volna dönteni. Így is rámkacsintott egy ehető virágokkal díszített fánkocska, így megvettem Anett barátnőmnek, akit látogatni készültem éppen. Még mindig volt majdnem egy fél órám, és itt a vonatok (főleg a shinkansenek) általában percre pontosan mennek, ezért nyugodtan ültem le egy picike kávézó kiülőjébe egy reggeli kávéra. A kiválasztott lattém a képen jól nézett ki, és élőben is, viszont élőben sokkal nagyobb volt, vagy 7 deci. Elkortyolgattam, miközben három idős japán néni duruzsolt a háttérben a szomszéd asztalnál. Amikor ketten elmentek kicsit, a maradék néni kíváncsian leszólított és kikérdezett honnan hova kivel mivel megyek. Én nem mertem nagyon visszakérdezni, mert míg válaszolni tudok, az én kérdéseimre adott válaszaot már nem biztos, hogy megértettem volna. Tetszik, hogy az idős nénikék mindig azt feltételezik, hogy a megszólított külföldi fogja érteni a japánt. Már korábban is ezt tapasztaltam. Lehet velük gyakorolni kicsit. Tegnap amikor előre vettem a shinkansen jegyeket, a jegyárus kitartóan bepötyögött minden kérdést a tableten a fordítóba, pedig igyekeztem japánul válaszolgatni. 

A shinkansen elrepített Shiroishizao állomásra, ami egy megálló Fukushima után. Itt már várt rám Anett, aki kellemes meglepetésemre időközben jogsit és kocsit szerzett, így a cuki mini Nissánjával robogtuk körbe a helyi látnivalókat. Anett felvitt Zaora, a hegy felé, mert feljebb még tartott a sakura virágzás. Mutatott szép facsoportokat, parkban, folyómentén, szentély mellett. Ellátogattunk a hotelbe ahol dolgozik, itt játszottunk kétmenetnyi taiko no tatsujin dobos játékot, meglestem a lakását, aztán mentünk finomságokat enni. Zao egyik erőssége a sajt és tejtermékek. Ettünk jó sajtos carbonarát egy aranyos étteremben, aztán a szomszédos tejtermék boltban vettünk tojásformájú édessajtkrémes mochit, kóstoltunk édes tejet, ami olyan volt mint a madártej krémje, és szereztünk be pudingot is. Anett kedvenc sajttortáját sajnos vasárnapra elkapkodták, így az  kimaradt. Rendes onsen most nem fért a programba, helyette vettünk kis törülközőket és az ingyenes lábaztatót próbáltuk ki, ahol ugyanaz a termálvíz folyt. Kellemes meleg volt és néhol sakura szirom is úszott benne. A kalandjaink végén Anett visszavitt az állomásra, búcsútvettünk egymástól és visszasuhantam Tokióba. Nem egy tradícionális Húsvét volt, viszont nagyon kellemesen telt! Kellemes Húsvéti Ünnepeket!