Japán 2017Q4 - Kondo workshop 1. nap

Egy jól megérdemelt alvás után, reggel fél 8-kor gyülekeztünk reggelire az étkezőben. Rég étkeztem ilyen bőségesen. A ryokan (tradicionális stílusú japán szálló) élményhez tartozik a sok apró tálas felszolgálás. Jó sokat mosogathatnak. Természetesen a reggelihez is járt rizs is. 

Sajnos tegnap óta megállás nélkül esett az eső, de minket nem tántorított el, és esőkabátokkal felszerelkezve nekivágtunk a 20 perces sétának a dobteremig. Örültem, hogy az új, angliában edzett vízálló bakancsomba jöttem, mert így nem kellett aggódnom, hogy átázik. 

A teremben már várt minket Kondo-sensei és felesége Sumiko. Nagyon kedvesek voltak mindketten és Kondo-sensei szuper dobórát tartott nekünk. Előjöttek a gyengepontjaim is, hogy nehéz gyorsan játszanom, és nem vagyok jó improvizációban. Egyébként nagyon megdícsérte a ritmusérzékem, és szerintem is jól teljesítettem, úgyhogy elégedett voltam magammal. A csapat is ügyes, csak a svéd lány egészen kezdő, így neki elég nagy kihívás a workshop. De nagyon pozitívan áll hozzá ő is. 

Kondo-sensei nagyon türelmes egyébként, és sok jó tanácsot ad. Volt olyan rész is, amikor egyesével fáradtunk be a dobterembe, és megnézte, ahogy eldoboljuk neki a feladatot, és kijavította a hibákat. Tiszta magánrendelés. 

Ebédre Sumiko-san készített nekünk szendvicseket, salátát, gyümölcsöt, és Kondo-sensei maga keverte nekünk a kukorica porlevest. Igazi megtiszteltetésnek vettem és meg is ettem mindent jóízűen. Aztán ebéd után átadtuk az ajándékokat, részünkről egy Tokajit, paprikát és csigatésztát, a németek részéről jó sok lekvárt, mézet meg csokit, a svéd lány ajándéka pedig valami kétszersült svéd lepény volt. 

Utána doboltunk még jó sokat, mindenféle hasznos hangsúlyos gyakorlatokat, ellenpontozást és paraddle-t, aztán elköszöntünk és visszasétáltunk a szállásra. Azért eső nélkül teljesen más élmény volt az út, és végre láttam is a tájat. Meg is lepett a szépsége. Már színesednek a levelek és jó magasak a fák. Hangulatos hely ez itt az Isten háta mögött. 

A szálláson most felkészültem, hogy biztos füstszagú lesz mindenem, ezért a szobákhoz járó köntöst vettem fel direkt, a füst ellen. Aztán ezen az estén végül nem gyújtottak be a bogrács alatt, így hiába aggódtam. A vacsora ezúttal tempura volt, bundázott dolgok szósszal, meg egyéb kiegészítők, mint pl. soba tésztás leves. Volt kirakva egy desszertvilla is, ezért egy darabig vártunk valami desszertre, de amikor nem jött, végül elmentünk fürdeni. 

A fürdő után Zs üzent, hogy hozzájuk vitte be a pincér mindannyiunk desszertjét, mert eltűntünk az asztaltól, a szobánk meg üres volt. A desszert szőlő szemek voltak, de akkorák, mint egy szilva. Az ízük olyan volt, mintha borba hajlana, enyhén erjedt, de ténylegesen nem volt az, direkt ilyen. Az otthoni szerintem jobb. De nem is a szőlő miatt jöttem ide. Holnap újabb bölcsességek várnak rám a dobteremben!

Japán 2017Q4 - utazás

Najó, negyedévente azért nem járok Japánba, csak jobban szeretem ezt a rövidítést, mint a félévit, mert ezt egyértelműen felismerem. Meg munkahelyi ártalom is persze. Ezúttal 18 napra megyek ki, és ismét a japándob lesz előtérben, ugyanis különféle workshopokon fogok részt venni 6 másik európai dobostársammal együtt, akik közül Zs a magyar tábort erősíti, van egy svéd (aki emellett félig görög és félig finn) és a többi német. Remélem, sok jót fogok tanulni az új tanáraimtól!

Az út Helsinkin keresztül vezetett, Fukuokán át, Tokióig, így második beszállókártyámon a  HEL - FUK figyelt. Reméltem, az utazás annál kellemesebb lesz, mint amit a névkombináció sugallt, és szerencsére nem is végződött káromkodásban. Ez a szakasz 9 óra 10 perces volt, rövidebb, mint az arabok felől menni, de így is túl hosszú. A finnair lehetne kissé kényelmesebb is. A legfurább az volt, hogy elvileg az utaztatós oldalon foglalt jegy visszaigazolása mellett ott volt, hogy a 21L helyre van megerősítve a foglalásom, de a beszállókártya már mást mutatott. Így Zs, aki direkt a mellettem levő helyet foglalta, végül nem is mellém került volna, ha nem egyezünk meg a mellettem ülő kedves hölggyel egy helycserében. Egy filmet néztem aztán próbáltam aludni, hogy legyen energiám még az érkezés napján eljutni Naganóba. 

Aztán következett a stresszesebb belföldi átszállás Fukuókában, ahol két óránk volt erre. Ebből 10 percet késett a gép, és bár ezt behoztuk az útlevélkezelésnél, többszörösét buktuk a bőröndre váráskor. Amikor végre megkaparintottuk a bőröndöket, odakint azzal szembesültünk, hogy a belföldi járatok úgymint a tokiói természetesen a belföldi terminálról indulnak, mi meg a nemzetközin voltunk. Gyorsan levadásztuk az összekötő buszt, és eldöcögtünk vele a másik terminálig, ahol átestünk a japán belföldi becsekkolás élményén (elsőpult, bőröndátvilágítós pult, bőrönd befogadós pult), és végül sikeresen elértük a gépet. 

A tokiói gép sokkal nagyobb volt, mint a finn, rengetegen voltak rajta, és csak másfél órás volt a menetidő. És végre Tokió Haneda repterén voltunk. Innen bevonatoztunk Ueno állomásra, és onnan a shinkansen vonattal Naganóba. Na ezen a vonaton már kidőltem, és szerencse, hogy Naganó volt a végállomás, különben kitudja, hol ébredünk fel. 

Itt állt össze a teljes 7-fős csapat, és amikor mindenki befutott, mentünk a kisbuszhoz, amely a pályaudvaron várt minket dobtanárunk feleségének felügyelete alatt, hogy elvigyen az Isten háta mögé, a szállásunkra, a Yakimochiya nevű tradicionális japán szállóba, ahol már várt minket a finom vacsora. Meg egy jóadag füst, ugyanis a főcsarnok közepére egy nyitott tűzhelyet helyeztek, és a parázs felett egy bogrács függött, amelyben szélesmetéltes japán leves rotyogott. 

A vacsi grill feletti sütögetés volt az asztalnál, minden féle finomságokkal, de különösen gombákkal. Mindent eltüntettünk pikk pakk, beleértve a meleg szakémat, amit szülinapom alkalmából rendeltem magamnak, aztán szuszogtunk egy kicsit az esti fürdőzés előtt. 

A szállóban meleg fürdő működik, benti és kinti medencével, ahol 40 fokos vízben lehet áztatni magunkat. Csupaszon kell a vízbe menni és van külön női meg férfi rész. A szállásadók mókás kedvükben lehetnek, mert reggelre kicserélik egymással rendszerint a férfi és női feliratot, ami csak japánul van kiírva. Aki tehát korán reggel és félálomban kívánna fürdőbe menni, annak is ébernek kell lennie, ha nem akar a hasonlóan korán kelő ellenkező neműekre törni, mert nem figyelt a táblára és előző napi megszokásból besétálna a másik helyiségbe. Elvileg az áll a csere hátterében, hogy azt akarják, hogy mindkettő helyiséget megismerje a vendég, mivel a kinti medencéje mindkettőnek más formájú és hangulatú. Vagy csak látták, hogy jött egy rakás mit sem sejtő külföldi, akiket meg lehet viccelni. Bármi legyen is az igazság, elnézem nekik, mert főzni igen jól tudnak és a hely ennél tradicionálisabb nem is lehetne. :)

Főszervezőnk, Oliver megkérdezte még vacsi után, hogy akarunk-e valami szobabulit, de a hosszú ideút teljesen kiütött mindenkit, így fürdőzés után ágyba, azaz futonba zuhantunk és aludtunk reggelig.