Jelentem, sikeresen felkeltem reggel, bár kissé később az eredetileg tervezettnél, így már nem fért bele a titkos tervem, hogy kijelentkezés után még játszak egy gyorsat a taikós játékon. Kár, hogy otthon nincs! Vagy lehet, hogy jobb így, mert azon verném el az összes pénzem és nem jutna utazásra (hogy inkább ott verjem el az összes pénzem, mint ahogy épp most teszem...)!
Lezavartam a reggeli dzsemmezést, aztán 20 centért kinyomtatták nekem a repjegyet, így nem volt más hátra, mint elbúcsúzni Sydney-től és kivonatozni a belföldi terminálra. A terminál 3 megállóra és kb. 17 percre van a központi pályaudvartól és 10-12 percenként jár, úgyhogy nagyon egyszerűen és gyorsan ki lehet jutni. Megint csak a kapunál kérték el a jegyem beszálláskor, és az átvilágításnál nem kell kivenni a folyadékot, csak a spréket, ami a sok európai út után fura volt.
Sajnos ismét folyosó mellé kerültem, ezért nem tudtam olyan alaposan szemügyre venni fenntről a tájat, de az elején azért jól lehetett látni a homokos partszakaszt. Az út három órás volt Cairns-ig, így kicsit aggódtam, hogy elkapok valamit a mellettem ülő nőtől és kisfiától, mert úgy köhögtek, mint akik mindjárt kiköpik a tüdejüket. Persze azért extra jeget kértek a kólába, illetve az anyuka esetében a whiskeybe. Azért nem lehet rossz szavam, mert a kisfiú nagyon kis rendes volt és rászólt az anyjára, hogy dőljön hátrébb az ablakból mert takarja előlem a kilátást. Amúgy az út eseménytelen volt, aztán a pilótanő bemondta, hogy hamarosan leszállunk, 30 fok van a célállomáson, és egy órával korábbi az időzóna. Ismét egy más világ következik, érzem!
Pontosan érkeztünk, és bejelentkeztem az előre foglalt minibuszra, ami bevitt Port Douglas településre. A táj lenyűgöző volt! Egyik oldalt esőerdővel borított hegyek, másik oldalt csillámló tenger, homokos part. A sofőr figyelmeztette a gyengébb gyomrúakat, hogy bukkanós kanyargós út következik, így üljön előre, aki nem bírja, illetve készüljünk arra, hogy elég bátran vezet. Egy helyi nő is ült velünk a buszban, aki végigbeszélgette a sofőrrel az utat, és nagy rémületünkre az egyik témájuk az volt, hogy a sofőr egyik ismerősének le kellett vágnia az egyik lábát, mert elfertőződött valami pókcsípése... Remélem, csak minket szivattak és nem olyan gyakori azért az ilyen eset!
A minibusz kitett a szállásomnál, a Coral Beach Lodge hostelnél, ahol kedvesen fogadott a recepciós, elmagyarázta a tudnivalókat és odaadta a kulcsot. Lecuccoltam és siettem be a központba befizetni a holnap utáni esőerdő túrámat, mielőtt bezár az iroda. A páratartalom nem olyan vészes, és a nap sem tűzött túl durván. Minden zöld és pálmás és egzotikus, az égen papagáj rajok repkednek mint otthon a seregélyek. Azért a szemem sarkából láttam óriás hangyákat is, és a fa törzsén valami csúnyaság volt bebábozódva, úgyhogy nem jelentem ki, hogy tiszta paradicsom. A folyóparton vigyázat! krokodil! tábla volt kirakva, és hogy óvatosan mászkáljunk a vízparton, ugyanakkor a tábla mellett volt egy játszótér is, így vagy nem olyan nagy a veszély, vagy csak szeretnek veszélyesen élni. Tanuljon a gyerek. Minden esetre a folyóparti úton a hostel felé árgus szemekkel néztem a partot, nehogy moccanjon felém egy kroki. Izgi hely, az biztos!
A szobatársam két német lány Frankfurtból, akik hónapokra jöttek éves munkavakáció vízummal. Port Douglasban egy hónapot terveznek maradni, most keresnek munkát. Előtte vagy három hónapot Cairnsben töltöttek, és voltak Sydney-ben is. Amikor letelik a vízum, mennek haza egyetemre. Határozottan német túristából van a legtöbb idáig. Magyart még nem hallottam, bár a gépen voltak, így biztos ott vannak valahol!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése