A Kodama shinkansennel jöttünk, ami a leglassabb ezért a legolcsóbb is. Minden állomáson megáll, így kb. 50 perc volt az út Nagojából Kiotóig. Ugyanez a gyors Nozomival vagy Hikarival 40 perc, busszal pedig 2 óra.
A hotelünk az állomás épületében volt. Érkezés után a cuccunkat beraktuk a csomagmegörzőbe és elvonatoztunk Arashiyamába megnézni a bambuszerdőt. Nagyon meleg volt, csak úgy tűzött a nap. A páratartalom most szerencsére nem volt olyan magas, és a hőséget úgy próbáltuk leküzdeni, hogy bolttól boltig haladtunk, ahol ezerrel ment a légkondi. Eléggé sajnáltam szegény riksásokat ebben a hőségben. Mi gyalogosan közelítettük meg a bambuszerdőt, ami nagyon tetszett. Lefelé magyarokat is hallottam, és nekik is nagyon tetszett.
A túrázás után kanalaztunk jégkását, és az enyém természetesen zöldteás volt, aztán nézelődtünk a boltokban. Jó hely ez az Arashiyama, mert az Arashi kandzsival kezdődik a neve, ezért egy csomó szuvenírre is csak annyit írtak, hogy Arashi. Kénytelen voltam venni ezért arashis bambuszpoharat.
A sok mászkálástól megéheztünk és betértünk egy jó hírű unagi azaz sngolna étterembe. Ott annyian voltak, hogy egy órát kellett várni az asztalért. Fel kellett iratkozni a listára, és név szerint szólították mindig a következőt. Ezért nem kellett helyben sorakozni, hanem elég volt visszamenni kb egy óra múlva, így addig jártuk még kicsit a boltokat.
Aztán végre ránkkerült a sor és megrendeltük a grillezett pácolt angolnánkat rizságyon. Nagyon finom volt. Közben még wifit is találtam úgy, hogy az arashiyama nevűnél beírtam ugyanezt jelszónak csak úgy, és működött!（＾∇＾）
Ebéd után visszavonatoztunk Kiotóba, pihentünk egy órát a hotelben, majd elmentünk megnézni a városban a megkésett tanabata fesztivált. A tanabata júliusban van, de itt valamiért augusztus elején csináltak nagy felhajtást, ami nekem persze pont jól jött. Erről majd még írok később, csak most kezd lemerülni a kütyüm, és addigis megosztom az eddigieket.
Folyt.
A tanabata ünnep alkalmából két főbb helyszínen volt program Kiotóban. Kettő nem fért volna bele, így mi a Horikawa részen lévőt választottuk, ami egy csatorna mentén volt. A kiindulópontnál 100 yenért lehetett venni kívánság lapot, amire ráírtuk a kívánságunk és felkötöztük az erre felállított fácskák ágaira. Én magyarul írtam rá a kívánságom, remélem, úgy is teljesül! Utána a többi állomás a csatorna mentén volt elhelyezve, ott haladtunk végig a tömeggel. Matsuri idején nagyon sokan öltenek yukatát, és most is egész sok szép yukatás lányt láttam, egész fiatal korosztályt. Férfiak kevesebben voltak ünnepi viseletben, főleg akkor, ha yukatás lánnyal voltak párban. Marikó azt mondta, hogy fesztivál idején a templomok belépőjéből kedvezményt adnak az ünnepi viseletben érkezőknek.
Mindenesetre örültem, hogy sok ilyet látok. A csatorna mentén láttunk sok megvilágított bambusz alkotást, megvilàgított vízben ázó hosszú selyemkendőt, lampionokat, lámpaalagutat ami a csillagos eget és a tejutat szimbolizálta, egy régi vonatkocsi makettet amit egy vonatkocsi maszkot viselő ember távirányított és bambuszokra aggatott karácsonyi díszeket. Utána visszabuszoztunk az egész elejére és megnéztük a Nijo várra vetített fényjátékot. A vár körül egész múzeumok éjszakája hangulatom lett. Ekkorra már igencsak fáradtak voltunk és alig bírtuk magunkat elvonszolni a metróig, de végül sikerült és bezuhantunk a hotelágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése