2014. április 26., amikor majdnem elindultam Japánba...

Kedves Blogolvasók!

Akik annak a reményében olvassák most a blogot, hogy itt nyomon tudják majd követni legújabb kalandozásaimat Japánban, azokat (magammal együtt) el kell, hogy keserítsem, ugyanis mégsem mentem ma Japánba. Ne gondolja senki, hogy áprilisi tréfa volt csak az egész, mert már tényleg meg volt február óta a jegyem, kivettem a szabadságom és a bőröndöm is félig bepakolva állt ma reggel, sőt, még a hátramaradt ajándékokat is megvásároltam a délelőtt folyamán. Azonban már egy hete éreztem, hogy valami betegség lappang bennem, amit nagyon de nagyon meg próbáltam leküzdeni, elfojtani, elkerülni, de miután a reggeli vásárlásból hazaértem, úgy éreztem, hogy ha most így kimegyek Japánba, annak nem biztos, hogy jó vége lesz. Azért nem kell súlyos betegségekre gondolni (legalábbis remélem!), és most sem vagyok olyan rosszul, csak éppen annyira, hogy úgy érezzem, ebből bármi lehet a napokban. Lehet, hogy semmi sem lesz, de úgy döntöttem, hogy nem kockáztatok meg egy esetleges betegséget Japánban, főleg úgy, hogy még a nyelvet sem beszélem olyan jól, hogy orvosokkal kommunikáljak az egészségemről. Még ha Balira mentem volna heverészni a napon, akkor esetleg, de így, hogy fizikai munkát terveztem végezni vidéki farmokon, így már nem mertem bevállalni. Igen, szar érzés, és nem csak azért, mert buktam a repjegyet (persze ez is hozzájárul), hanem mert tényleg erre készültem már hónapok óta és az ottani ismerősöket is jó lett volna újra látni. Szerencsére mindenki megértő volt (a légitársaságot kivéve, de hát a szabályzat az szabályzat), a teafarmról és a kis panzióból is nagyon gyorsan visszaírtak, hogy tudomásul veszik, sajnálják nagyon, gyógyuljak meg és várnak legközelebb.

Igazából, ha belegondolok, egész szerencsés voltam eddig, hogy még sosem kerültem ilyen helyzetbe eddigi útjaim során. (Azért egy Arashi koncertre biztos kimentem volna betegen is! :P )

Ez van,  しかたがない, vagyis nincs mit tenni, kúrálom magam és tervezem a következő utat!!