Amikor kisgyereknek érzem magam (második felvonás)

December 12. szerda. Ma mentem Disneylandbe!! Reggel egyszerre indultam Risával és pont ott kellett átszállnom, ahol ő dolgozik, így együtt mentünk sokáig. Beszélgetni nem beszélgettünk sokat, mert a metrón nem illik, csak esetleg suttogva, de reggel az is nehezebb mivel még mindenki alszik és nagyobb a csönd.
A Sunjival megbeszélt találkahelyre elsőnek értem oda, és figyelhettem várakozás közben, ahogy áramlott be a nép Disneylandbe. Sorban befutottak a többiek is, és az egyik tajvani lány telefonján egyből kiszúrtam az egyik Arashi tagot, így hamar egymásra találtunk mint rajongó társak. Ő tegnap már végigállta a koncert alatt árusított emléktárgyakért a sort, és adott hasznos tanácsokat.

Disneylandben már minden karácsonyi hangulatban úszott. A bejárati csarnokban hatalmas karácsonyfa állt és mindenhonnan karácsonyi zene szólt. Sunji már kétszer is volt itt, ezért ő volt a főtanácsadónk. Javaslatára egyből szereztünk egy gyorsított belépő jegyet a Slash Mountain-ra, ami 2 és 3 óra között volt felhasználható. Addig beálltunk kisee nagyobb sorokba. Megnéztük a Haunted House attrakciót, amiben az volt a leglenyűgözőbb, hogy a teljes díszletet lecserélték karácsonyira. Utána beugrottunk a szokásos It's a small world-re, ahol végig szabad volt fényképezni, aztán jött Micimackó. Micimackó félelmetesebb volt mint a Haunted House! Az álmát, ami már a rajzfilmben is LSD gyanús volt, jól megcsinálták. Forogtunk ide-oda, fények cikáztak, szóval jól elszálltak vele. Nem is értem, a kisgyerekek hogy tudják élvezni. Még egy érv amellett, hogy a gyerekeket a szülők csak alibinek viszik és igazából maguk miatt mennek. Micimackó haluja után elmentünk gyorsjegyért a Space valami nevű attrakcióra, ami fél7-re szólt. Utána ebédre vettünk a büféskocsiból füstölt pulykacombot (most láttam ilyet ilyen környezetben először, és továbbra sem vagyok meggyőződve, hogy büfés kaja..) meg pattogatott cukoricát. Ebéd után lassan 2 óra közeledett, így Splash Mountain felé mentünk, hogy megjátszuk az első gyorsjegyünket. A bejáratnál lemorzsolódott az arashis tajvani lány, mert megtudtuk, hogy nagy valószínűséggel kicsit vizesek leszünk a végén. Bőrig ázott embereket nem láttunk a környéken, így hárman azért belevágtuk. Inkább az arcunkba csapott a víz érkezésnél, a ruhánkat, ami nehezebben szárad, elkerülte szerencsére. A vizes út után benéztünk út közben rövidebb várakozási idejű, 15-20 perces menetekre. Egyik kedvencünk a Hófehérke vasút lett, mert azt végighülyéskedtük. Hófehérke nem is szerepelt benne, csak a banya és egész horrorra csinálták a történetet. Mindenhol csontok voltak és sejtelmes zene. A happy end is lemaradt, egyszercsak vége volt és kész. Utána beálltunk egy hosszabb sorba, és a Szörny rt. szörnyecskéire vadásztunk érzékelős zseblámpákkal. Nekem ez nem ment valahogy, mert az előttem lévő pontszámláló a végén 4900-at mutatott, Sunjinak meg 11500-at. Az arashis lánynak meg állítólag 50000 pontja lett! :)
Még volt időnk egy másik lövöldözősre is, aztán fél 7 lett és mentünk a gyorsjegyes körre. Hát az nagyon szupi volt! Rendes hullámvasút, jó gyors, és az egész sötétben megy miközben csillagokat vetítenek körénk, mintha az űrben száguldoznánk. Na itt már nem csak tettettem a sikítást. :) Jó ötlet volt gyorsjegyet váltani rá. Sorbanállva kb egy óra lett volna. Amint kijöttünk, igyekeztünk jó helyet keresni az esti parádéhoz. Amit találtunk, ott én a korlátnak dőlve ácsorogtam oldalt, de a szigorú parkbácsi rámszólt, hogy üljek le, így leguggoltam amennyire csak tudtam, mert a hideg földre eszem ágában sem volt leülni. Lehet hogy a japánok immunisak a felfázásra a hideg lakásaik miatt, de én azért nem. A bácsi még próbált erősködni hogy üljek le, de aztán feladta szerencsére. Mondjuk a parádé végére eléggé kiment a vér a lábamból, de legalább nem fáztam fel. Az esti parádé szép volt, csak hiányoltam a kishableányt és a szépség és a szörnyeteget. Parádé után elmentünk csillag formájú gőzölt gombócot keresni nekem, de már sajnos bezárt. Közben betértünk egy 5 perc várakozási idejű versenyautós körre, de sineken ment a kocsi és elég lassan, így csak az volt benne jó, hogy megint hülyéskedhettünk. Sunjival megállapítottuk, hogy nem is kell kormányozni, mert a sínen fut magától a kocsi, így elengedtük és helyette Gangnam style-oztunk (elvégre Sunji koreai). :) Az utolsó esemény az esti 5 perces tüzijáték volt. Annyira nem volt nagy szám, de ha minden este van, pazarlás lenne a nagyobb. Ezek után elköszöntem a többiektől, mert ők még nekiálltak vásárolni, nekem meg sietnem kellett a következő szállásra.

Fél 11-re értem vissza Risához, villámgyorsan összepakoltam, megkerestettem vele a térképen a következő szállásadóm címét, mindent megköszöntem és elhúztam a metróhoz. A következő szállásadóm, akit Marikónak hívnak, nem adott telefonszámot, így csak reméltem, hogy beenged ilyen későn. Annyira nem aggódtam, mert egyrészt írta, hogy 9 után menjek, másrészt a profilján az volt, hogy olyan jelentkezzen hozzá, akit nem zavar, hogy a barátja gyakran éjfél után ér haza. Nekem fél éjfélre sikerült odatalálnom, és tényleg megelőztem Mariko barátját, akit megvártunk és még csak utána ettünk vacsit, úgyhogy jó későn feküdtem. Ez a lakás melegebb.