Yakiniku és koncert

Boldog Ágnes napot!

Reggel jó sokáig aludtunk, utána összekaptuk magunkat és bemetróztunk Uenóba. Sajnos egyfolytában esett az eső, így esernyővel kellett mászkálnunk. Yuka kinézett egy jó yakiniku helyet egy épület 6-ik emeletén, amit hamar meg is találtunk. A yakiniku a beltéri BBQ, beültünk egy szeparéba és az aztal közepébe süllyesztett tűzhely felett megsütögettük a nyers husikat, shrimpeket, miegymást. Fincsi volt! Az ebédmenühöz kaptunk egy tojáslevest, rizst, salátát és kimcsit. A végén adtak egy mini pálcikás jégkrémet és a számla mellé rágót. Elégedetten távoztunk. Utána Yuka ment a koncerthall könyvtárába kottát nézni, én meg mászkáltam kicsit a parkban. Itt lehet a kulturális központ, mert itt csoportosul egy csomó múzeum és egyetem is van a környéken. A természettudományi múzeum nagyon izgatott, a kívül felállított életnagyságú műanyag bálna különösen jól nézett ki, de most nem volt időm bemenni. Kívülről megnéztem a nemzeti múzeumot és a szépművészeti múzeumot is. Az Ueno állatkert környékén minden pandás volt, a postaládától kezdve a süteményes pultig. Sajna most pandázni sem volt elég időm, mert 4-kor volt a koncertre a kapunyitás. Előtte 3 körül felmértem a terepet, akkor még nem volt ott senki. Hát 4-kor már egy kígyózó sor végére kellett állnom. A jegyen volt egy sorszám és az jelezte a beengedési sorrendet. 5-ösével kiabálták a számokat és mikor végre eljutottak a 170-ig, mentem is befelé. Azt hittem, már alig lesz elől hely, de csak az ülőhelyek voltak tele, a második állósor közepén telepedtem le. A jegy mellett kellett venni kötelezően egy 500jenes italtókent, amit bármilyen italra be lehetett váltani. Én a koncert után egy gintonikra cseréltem be.

Külön ruhatár sem volt, legalábbis nem láttam, és a többség kabátban maradt. Voltak oldalt pénzbedobós szekrények ruhatár helyett, de azt nem használtam.

Rie Fu negyed 5-kor lépett a színpadra. Egy kis performansszal kezdte, ami abból állt, hogy odament az eddig háttérzenét játszó lemezjátszóhoz, kikapcsolta és elkezdte hangolni a rádiót, amíg rá nem talált a saját számára. Közben leült és felvette egy gitárt, az első refrén után lekeverték a rádiót és felváltotta az élő Rie Fu. Aztán bekapcsolódott a zenekar is. Élveztem a koncertet, mert tényleg jó élőben is Rie hangja és a zenéjét is szeretem. Külföldihez illően mertem is táncikálni a ritmusra, de csak visszafogottan, nehogy valakit megbotránkoztassak :) Fura, hogy mennyire nem mozognak a japánok a koncerten. De azért volt egy-két ember, aki bátrabban merte élvezni a zenét, így nem voltam teljesen egyedül. Egyébként elszórtan láttam más külföldit is, de 90%-ban japánok (vagy esetleg egyéb keletázsiaiak) voltak.

A koncert kétórás volt és a ráadásszámok előtti utolsó szám előttig bírtam állva. Utána feladtam jó kis helyem, és leültem hátul a fal mellé pihizni. A beszélős részekből egész sokat megértettem. Az énekek fele meg angolul volt, úgyhogy azokból is. :)

A kijáratnál vicces volt, mert a terelgető srác akitől segítséget kértem az elején külön mondta nekem, hogy merre menjek tovább a kijárathoz, habár libasorban mentem a többi ember után, szóval nem volt nehéz eltéveszteni. :P

A vonatállomáson felhívtam Yukát, és megbeszéltük, hogy Ikebukuróban talizunk. Ezzel el is fogyott a 2010-ben vásárolt telefonkártyám egyenlege, úgyhogy vennem kellett egy másikat. Tök jó volt, hogy nem járt le és fel tudtam használni idén a maradékot!

Fél 9-kor felszálltunk a vonatra Gunma felé, és a másfél órás út alatt bőven volt időm blogolni. Azért jobb így, hogy Yuka beköltözött Tokióba és nem Gunmából kell ingáznom!

Mozgalmas volt a mai nap is. Remélem, egyszer azért majd egy 嵐 koncertre is eljutok! :)