Suli

Sikerült felkelnem időben és siettem a metróhoz, hogy eljussak a suliba az előre kinézett útvonalon. Nem tudom, hogy történt, de sikerült pont a másik metróra szállnom, így improvizálnom kellett kicsit a térkép alapján. Szerencsére többször már nem tévedtem el, és pontban 09:20-kor beértem a suliba. Itt egy kedves japán hölgy beküldött a többi friss diákkal egy terembe, ahol szintfelmérő tesztet kellett írnunk. Nem láttam a végeredményt, és nem is akarom, mert tuti gyenge lett... A beszélgetős rész után abban maradtunk, hogy megpróbálkozhatok az intenzív csoport kettes szintjével. Hajrá! :)

Most várom az orientációt. Lehetne már, mert kezdek nagyon éhes lenni, mivel a reggeli kimaradt a nagy sietségben.

Update:
Megvolt az orientáció is. A nagy része nem vonatkozik rám, mert csak rövid időre jöttem. Viszont megtudtam, hogy az órák 13:30-tól 17:00-ig lesznek.

Ma nincs óra, úgyhogy megyek várost nézni.

Update2:
Mivel sem Yuka sem Mariko nem ért rá ma, egyedül mászkáltam a városban. Egy jó gyaloglónak nem is olyan bejárhatatlanul óriási ez a Tokió. Egész Shinjukuig eljutottam gyalog a sulitól, persze nem ez a leggyorsabb megoldás. Azt is hozzá kell tenni, hogy a gyalogláshoz most nagyon hideg van. Legalábbis én eléggé fázok kint...és sajnos bent is, mert a lakásban és a suliban sincs rendes fűtés! Tudtommal Japánban általában nincs fűtés, csak a légkondival fújnak meleget, mint Dél-Afrikában. Viszont a légkondi nagyon drága, ezért nem nagyon használják, inkább vesznek egy fűtőtesttel felszerelt és paplannal letakart asztalt (kotatsu) és beülnek alá melegedni. Ilyen szerencsére Yukának is van. Jó ott ücsörögni.

Mindenesetre nagyon edzettek lehetnek a japánok a fentiek miatt, mert amíg én lassan kezdtem megfagyni séta közben, többször láttam igencsak alulöltözött embereket! Ez már beteges!! Nem is értem, hogy a lányok hogy nem fáznak fel egy szál rövid szoknyában harisnya nélkül, hosszú csizmával vagy térdharisnyával. Brrr. Láttam egy kisiskolás fiúcskát is ma rövidnadrágban! Tegnap meg egy ovis kislányt szoknyában és kabát nélkül!! Ugye nem velem van a hiba, hogy szétfagyok a szeles kb. 6 fokban?!

Séta közben betértem egy japán gyorsétterembe ebédelni. A rendszer olyan volt, hogy egy automatába bedobod a kért kaja árát, megnyomod a gombot és ad egy cetlit amit odaadsz a pult mögötti dolgozónak, aki megerősítést kér szóban, hogy azt kérted-e ami a cetlin van, aztán egyből adja is. Azért tudja gyorsan adni, mert az automata hangosan elmondja az étel nevét, amikor megnyomtad a gombját.
Én csak annyit értettem a gombokból, hogy udon, de hogy milyen azt a szerencsére bíztam. Sertéshúsleveses udont kaptam végül, ami fincsi volt, bár a citromhéj darabkák kicsit furák voltak benne. :)

Ebéd után mentem Shinjuku felé. Közben amikor kezdtem nagyon kihűlni, betértem néha egy Family Martba, Lawsonba, vagy 7/elevenbe (a helyi szupermarket láncok).
Egész a kormányzati épületig jutottam, ahol a turista információban gyűjtöttem friss térképet és most itt ülök a 45-ik emeleti kilátóba és takarom a kilátást, amíg itt írogatok. :D

Besötétedett és most szépek már a fények. Jó kis hely, meleg, szép és ingyen is van. :)

Na lassan megyek vissza a lakásba a kotatsu alá. Szerintem addig nem találok wifit, úgyhogy majd ezt onnan fogom feltölteni. Azt hiszem tanulni is kéne kicsit, ha már betettek a jobb csapatba.

Viszlát holnap!