Mivel a suli csak fél kettőkor kezdődött, volt egy csomó időm délelőtt, így kipihentem a tegnapi sétát és 11-kor keltem ki a futon alól. Nehéz volt otthagyni a meleget! Gyorsan be is üzemeltem a kotatsut, hogy valamennyire legalább az fűtse a lakást. Yuka háromnegyed 11-kor ment a zenesuliba egy barátnőjéhez, ez is indok volt, hogy ne keljek fel hamarabb, nem akartam láb alatt lenni.
Most könnyebben megtaláltam a sulit és pont időben értem be. A recepción megkaptam az órarendem és a könyveim és mentem a tanterembe. Első óra kanji óra volt Okada sensei- el. A negyedik leckénél tart a csoport, de nem én vagyok az egyetlen újonnan csatlakozó és a kanjik úgysem egymásra épülnek az elején. Jó kis óra volt, bár eléggé feszített volt a tempó.
A kanji óra f2-től 3-ig tartott. A sulitársak vegyesek voltak, de nem nagyon kommunikáltunk, így többet nem tudok róluk.
10 perc szünet után a nyelvtan és kommunikáció óra következett Suzuki sensei-el. Itt többen voltunk, és szintén vegyesen. A többség egyetemista, de van más is, aki már dolgozó. Itt is nagyon vegyesen vagyunk. A kb 20 ember között van német, svájci, francia, mexikói, chilei, orosz, koreai, indiai, és magyar. De még lehet, hogy más is, amire most nem emlékszem.
Két német lány ült mellettem, akik szeptemberben kezdték a sulit az első szintről, az alapokkal. Augusztusig terveztek maradni, de lehet, hogy nem maradnak addig, mert kezd elfogyni a pénzük, amit meg tudok érteni, mert Japán drága, még a németeknek is.
Nyelvtanórán kicsit éreztem elmaradásokat, de a szövegértésem szerintem elég jó szerencsére, így annyira nem lógok ki. A Minna no Nihongo 2. könyve a tananyag.
Suli után ismét sétáltam egy nagyot és nézelődtem az utcán. Találtam egy utat, ahol a japán se jár. Egy kis fás sétány volt egy kanális (folyó?) mellett, és érdekes volt megfigyelni, hogy egy csomó lelógó ágú fa meg volt hagyva a helyén, csak jól kitámasztották. Mindenhol máshol simán lefűrészelnék az ilyen ágakat szerintem. A fejmagasságba belógó gallyakra sárga szalagot csavartak figyelemfelkeltésből.
Egy ideig sikerült a sínekkel párhuzamosan haladnom, de aztán elkavarodtam és mire rájöttem, hol vagyok, Akasakában jártam. Addigra 7 óra lett, így felhívtam new yorki Marikót, hogy hol találkozzunk. Megbeszéltük, hogy Shibuyában a Starbucks előtt, úgyhogy felszálltam a metróra és hamar oda is értem. Shibuyában van az a kereszteződés, ami rekord gyalogosforgalommal bír. Hát tényleg jó nagy volt a nyüzsi, majdnem beleszédültem! Szerencsére azért megtaláltuk egymást Marikóval és beöltünk egy harmadik emeleti izakayába (japán pub). Rendeltünk kis adag kajákat meg sört és jót beszélgettünk, és később csatlakozott hozzánk a húga Norikó meg barátnője Hirokó (mindenki kó!) akivel legutóbb is találkoztam. Hirokó elhozta a jegyemet a Rie Fu koncertre, amit szerzett nekem. Sajna mást nem nagyon érdekel, így arra majd egyedül megyek 21-én. Fél éjfél lett mire elköszöntünk egymástól és siettem, hogy elérjem az utolsó (de lehet hogy csak utolsó előtti, de jobb nem kockáztatni) metrót. Shibuya pont az én metró vonalam végállomása, úgyhogy megúsztam az átszállást.
A mai is jó nap volt. Csak így tovább! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése