Paprikáscsirke, neko és hálózsák

Fél 7-kor keltem, mert el akartam búcsúzni Ken-santól reggel. Meg is lepődött, hogy én is fenn vagyok, és mondogatta, hogy nyugodtan aludjak vissza. Viszont ha már így felkeltem, igyekeztem kihasználni az extra órákat és össze is pakoltam. Ken-sant még előző este kikérdeztem, hol van nagyobb szupermarket, mert a sarki kisboltokban nem nagyon van normális húsválaszték. Meg is találtam az egyiket és vagy egy órán át csak bámészkodtam benne. Főleg a halas szekció volt lenyűgöző! Volt ott mindenféle és fajta herkentyű, és a sashimi annyira friss volt, hogy a pult mögötti üvegen keresztül benézve láttam a pultosokat, amint épp vágják fel a halat, csomagolják be és teszik ki a pultra.
A paprikás csirke azért jó választás, mert egyszerűek a hozzávalók. A legnagyobb kihívás a csontos csirke volt, mivel főleg kicsontozva árulják minden részét. Csonttal viszont finomabb, úgyhogy nem adtam fel, és vettem mini alsó combokat meg kicsontozott combrészeket, hogy azért hús is legyen. A mini alsó combon kívül még szárny volt, amiben csont is volt. Az is csak tuti azért, mert nehéz kicsontozni. :P Na jó, lehet hogy ők is esznek buffalo wingset. :)
Találtam Sour Cream nevű tejfölt is, ami volt vagy 2dl és 260 jen... Szóval tessék megbecsülni a tejfölt! Érdekesség volt még, hogy a tojást egyesével csomagolva is árulják. Én egy kettes csomagot vettem, a nokedlihez.
Visszaballagtam a lakásba, azaz inkább botorkáltam, ugyanis az esti havaseső teljesen ráfagyott az utakra és jó csúszós volt minden, és összedobtam a paprikás csirkét. A nokedlit kanállal és evőpálcikával szaggattam, így elég nyomin nézett ki a végeredmény. A csirke majdnem tökéletes volt, csak az itteni tejföl kicsit savanyúbb a magyarnál, úgyhogy az lerontotta picit az összhatást, de azért elégedett voltam. Elpakoltam és mentem suliba.

Suliban nem volt semmi izgi most. Ahogy nehezednek a kanjik, egyre nehezebb megjegyezni őket. A nyelvtan is bonyolódik. Azt tanultuk, hogy mondjuk két féle képp, hogy az ajtó nyitva van. Az egyiket akkor mondjuk, ha csak simán nyitva van, a másikat meg ha valaki kinyitotta és azért van nyitva...vagymi.

Óra után együtt mentem az állomásra a brazil lánnyal, aki elmesélte, hogy 3. generációs brazíliai japán, és azért is tanulja most a nyelvet, hogy jobban megismerje a gyökereit.

Ken-san lakásában még írtam instrukciót a kajához, mentegetőztem a nokedli kinézete miatt, aztán fogtam a csomagom, bedobtam a kulcsot a postaládába és mentem Risával talizni.

Risát felhívtam Toritsu-daigaku állomásról és pár perc múlva meg is jelent. Mondta, hogy otthon nincs kaja, úgyhogy vagy vegyünk vagy üljünk be valahova. Yoshinoyába mentünk, ami egy gyorskajálda lánc és a fő fogásuk a gyudon, azaz vékony húscsíkok rizságyon. Ettem mellé miso levest és salátát is. Fincsi volt.

Risa is aranyos vendéglátó szerencsére. Egész nagy lakása van. A konyhán kívül van két szobája, és én kaptam a tatamisat. És persze a Japán látogatásom nem lenne teljes macska nélkül, így ezt az eddigi hiányosságot is sikerült pótolnom, mivel Risának van egy 3 éves vörös Ginger nevű cicája, aki mindent összemászkál és mindenbe belenyal... Amúgy nagyon szép cica.

A lakásban van itt is gáz hősugárzó, de az én szobám hideg. Viszont van -6 fokig jó hálózsákom, ami melegen tart. Készültem! És most már azt is értem, miért ülnek órákig a forró kádban a japánok! Addig sem fáznak! Sőt, a meleg fürdő után a szoba is sokkal melegebbnek tűnik.