Január 18.

Ma nem történt semmi különös, úgyhogy csak a dátum lesz a tárgy.

Sikerült ismét időben beérni a suliba és 5-ig bent voltam. Ma csak nyelvtan óra volt, és most Arai sensei tartotta. Jó fej nő. Nagyon élénken magyaráz és remekül eljátssza az összes szituációt. A táblarajzai is aranyosak. :) Mindenki jól szórakozott. Most a brazil Paula és az orosz Lenard mellett ültem. Paulával megbeszéltük, hogy egyszer suli után együtt vacsizunk majd. Most egyáltalán nem éreztem úgy, hogy rosszabb lennék a többieknél.

Suli után elsétáltam a császári palotáig és kóvályogtam az irodaházak között. A császári palota parkja körül annyian futottak este negyed 8-kor, mintha egy maratonba csöppentem volna!

A császári palotánál pont megáll az én metróvonalam, ezért inkább metróztam hazáig. Jó nagy tömeg volt, leülni nem tudtam, de olyan tömegpréselő nem volt azért. Olyat még Yuka sem látott azt mondta. A Fukutoshin metró összes állomásán védőkapu van kiépítve, ami akkor nyílik, amikor odaér a metró. Jaj erről jut eszembe, hogy ma az egyik lány késett órán és hozott egy igazoló cetlit a vonat társaságtól. Azért állt a vonata, mert valaki beugrott. Így a mai órán megtanultuk, hogy van japánul az, hogy öngyilkosság. Rögtön a második órámon ez különösen felemelő. A tanárnő azt mesélte, hogy ilyenkor az öngyilkos családjának nagyon magas kártérítést kell fizetnie.

Mesélt arról is, a tanárnő, hogy a férje, aki bankban dolgozik fél5-kor kel és 6-kor megy el munkába, utána csak 11:30-fél éjfél körül ér haza, így nem sokat látják egymást. De nem panaszként mondta, mert hozzátette, hogy ilyen egy igazi japán. Arai sensei amúgy Matsujun és Yamapi rajongó. :)