visszaút, óceán, hegyek

A struccfarmot elhagyva, tovább folytattuk autóutunkat az R62-es úton. Fokvárosból még az N2-es autópályán indultunk el (amin gyorsan is haladtunk volna, ha nem lett volna 10 kilométerenként egysávosra szűkítve karbantartás miatt), de az az útvonal nem volt valami változatos, vagy izgalmas. Majdnem elbóbiskoltam egyszer. Ha az utazónak van ideje, mindenképp a fenti, hegyek között húzódó lassabb, de látványosabb útvonalat ajánlom, az R62-es utat. Ez egy idő után belefut az N2-esbe, szinte pont amikor az is széppé válik. A régiót külön névvel is illetik, ez a szakasz a Garden Route, ami Mossel Bay és Storm River között húzódik. Nekünk Mossel Bay kimaradt, George-nál értünk ki a partra, és első szállásunk a Knysna melletti félszigetecskén, Brenton on Sea településen volt.

Dél-Afrika továbbra is nagyon változatos, sokszínű ország. Ezen a részen a fenyőerdők, a lombos fák és az apró tavacskák domináltak. Jobboldalunkon meg megcsillant az Indiai óceán.

A guest house-ban lepakolva elmentünk körülnézni Knysnába. Gazdag város, tele nyaralóházakkal, és fogadni mernék, hogy a lakosság nagyrésze nyugdíjas. Azért szorosan mellette itt is volt egy bádogviskókból tákolt telep, bár legalább ők is kaptak óceánra néző kilátást. Amikor idény van, innen még bálnákat is lehet látni. Állítólag. Most nem volt idény sajnos.

Knysna (ejtsd: nájzna) egy szűk bejáratú öbölnél fekszik. A bejárat sokáig nem volt hajózható, túl veszélyesnek bizonyult sokak számára. The Heads-ként emlegetik, és tényleg elég vadnak tűnt, amennyire ráláttunk.

Másnap búcsút intettünk szép szobakilátásunknak, és ellátogattunk a partra. Nem volt valami tiszta az idő, elég fenyegetően festett a víz a ködben. Bokáig azért bebandukoltam, hogy elmondhassam: voltam benne. :)

Folytattuk utunkat ismét, mostmár célegyenesen Pretória felé. Megint szembesültünk azzal a ténnyel, hogy nem szabad elszalasztani a benzinkutakat, mert nem lehet tudni, mikor lesz a legközelebbi! Egy út szélén húzódó település közepén látni véltünk egyet, ezért gyorsan le is húzódtunk. Volt is egy Shell, ami egy darab kútból és egy lakókocsiból állt, amiben a bácsi kézzel írta meg a számlát.
Ha már így megálltunk, beültünk a közeli Cracklin Rosy vendéglőbe, és ettünk Cracklin Rosy Burgert. Egész meglepődtünk, mert már volt ott egy motoros pár, és még utánunk is érkezett egy család, úgyhogy amilyen eldugott helyen volt, egész nagy volt a forgalma!

Pretória előtt kb 900 km-re azért még aludtunk egyet. Graaff-Reinet aranyos város, tele történelmi jelentőségűnek nyilvánított épületekkel, és szép templommal. Közelében természetvédelmi terület is van. Megnéztük, felmásztunk egy hegyre, és körbenéztünk a Valley of Desolation nevű hasadékrészében. A kilátás innen is nagyon tetszett, jól rá lehetett látni a városra.

Másnap korán keltünk, és egy rövidke ebédszünetet leszámítva, egyhuzamban lenyomtuk az utat Pretóriáig. A szinte kihalt autópályán jól lehetett haladni, délután 5 körülre meg is érkeztünk. Mindenképp érdekes kirándulás volt, örülök, hogy elmehettem! :)

BubbleShare: Share photos