Az első napom vasárnap volt és Yuka is ráért, így együtt vágtunk neki a városnak. Japánosat akart mutatni, így Asakusába mentünk, és csatlakozott hozzánk Yuka nővérének a barátja is. A Senso-ji szentélynél nagyon sokan voltak! Mindenki nyomult az oltárhoz, hogy elmondhassa idei fohászát, mivel még január van és nem késő. Mi is dobtunk pénzt és kiverekedtük magunk a tömegből. A környéken sok japános bolt van, mindenféle aprósággal. Alig győztem kapkodni a fejem! Ettem sütit (ningyou yaki?), takoyakit, ittam meleg édes rizspárlat szerű valamit, amit úgy mértek, mint nálunk a forralt bort. Az egyik szentély előtt egy felöltöztetett majmot ugráltatott egy nő a közönségnek.
Asakusa után az anime és AKB48 birodalmába mentünk, Akihabarába. A fenti kettő téma uralta a plakátokat mindenhol! Itt is rengetegen voltak, gondolom a vasárnap miatt is. Yukával csináltunk purikurát! Végre kipróbáltam! Elég stresszes, mert 10 másodpercet ad a gép, hogy kiválaszd amit szeretnél, utána választ helyetted. Még jó, hogy Yuka tud japánul, nélküle csak pislogtam volna! :) Jó móka volt! Először pózoltunk, utána dekoráltuk a képeket, aztán kinyomtatta nekünk. és el is küldte egy megadott japán email címre.
Anime boltba is mentünk, ott is nagy tömeg volt meg rengeteg manga. Több emeletnyi. Néhány emeleten anime karakteres cucc is volt, de nem sok ismerőset láttam. Azért Totoró mindenhol ott figyel. Meg One Piece, ami talán a leghíresebb Japánban.
Mivel a takoyakit közösen ettük, még éhesek voltunk, ezért benéztünk egy maid caféba! Az is egy élmény volt! Yuka nővére barátjának különösen tetszett! A barátnőjével nemigen jár ilyen helyre :) A café a 6-ik emeleten volt, ahova lifttel mentünk. Egy nagyon vidám maid fogadott minket és elszámoltunk vele 3-ig, mire meggyújtotta az asztalon az elektromos gyertyát. Aztán tapsoltunk. XD
Elmondta, hogy ha döntöttünk, egy nyan nyannal lehet hívni a pincért, azaz maidet. De nem nyan nyanoztunk, mert ott sürgött mindig valamelyik a közelben, így egy bólintás is elég volt. Ettünk hárman egy nagy adag rizses omlettet, amire az azt szervírozó maid rárajzolt előttünk valamit. Nem tudtunk dönteni a felsorolt repertoárból, így rábíztuk, és egy ketchup Mickey egér került a tojás tetejére. :) persze ezt is megtapsoltuk. Amúgy fincsi volt, de borsos árú is, 1400 yen... Ezért is ettük közösen. Amúgy 500 jenért a maid játszik veled pasziánszot, jengát, vagy valami más hasonló játékot, és ugyanennyiért lehet vele közös fotót csinálni. Ezt most kihagytuk XD
A vendégsereg is nagyon érdekes volt. Volt pár fura alak, voltak párok, gimis srácok, öltönyös férfiak, szóval vegyes volt, de persze főleg pasik voltak ott.
Jókor mentünk, mert amíg ott voltunk, az egyik maid a sarokban lévő kis szinpadon karaokézott nekünk egyet, az egyik hardcore vendég (középkorú hunyorgó egérfejű bácsi) az odaillő kézmozdulatokból álló táncot is lenyomta. Közben Mickey egeres hajpánt volt a fején, amit később Némósra cserélt. XD Nagy volt. Dugiban le is fényképeztem.
Volt az asztalon egy kis tábla arról, hogy a maid nyelv milyen kifejezéseket használ, így maid nyelven meg is kérdeztük, hol van a virágos mező (hanabatake). Ez a WC volt. :D
Jó móka volt mindkét hely, csupa japánosat csináltam ma.
Visszafelé külön váltunk, Yuka dolgozni ment, én Shibuyába nézelődni. Itt üdvözöltem Hachikót és bementem a csak márkás női cuccokra szakosodott
Shibuya 109 nevű boltba, ahol leordították a fejem az eladó csajok, mert épp leárazások voltak. Csak tudnám miért jó teli torokból üvöltve csalogatni a vevőket.. Az épület 8 emeletből és két alsó szintből állt, teli ruhákkal, kiegészítőkkel és divatos lányokkal. A leárazások ellenére én mindent drágának találtam. Utána bejártam a Tokyu Hands bolt 7 emeletét majd elsétáltam Harajukuig.
Itt még végigmegyek, aztán megpróbálok visszatalálni Yuka lakásához. Jó éjt!
2012. január 15., vasárnap
Megérkeztem!
Elkiabáltam Doha dicséretét... A tranzit elég körülményesen ment. Az emberek egy részét, amennyi befért beterelték "karámba" és vártuk, hogy kinyíljon az üvegajtó és felszedjen minket a busz a géphez. És vártuk és vártuk. Ülőhely kevés volt, ilyen erővel várhattak volna még a beszállás megkezdésével. Amikor végre jött a busz, eltartott mire elértünk a géphez, mert belső dugóba került. A gépnél vártunk még egy utolsó adagot, mert takarították, utána végre beszállhattunk. Hát ez a nagy gép annyira kihalt volt, hogy nekem 3 szék is jutott, így elhevertem mint egy ágyon, és miután befejeztem a korábbi filmet, aludtam egy jót. Most maradt választék a kajánál, de annyira nem volt finom.
Az oszakai megálló fura volt. Leszállítottak mindenkit, és át kellett menni a biztonsági ellenőrzésen a duty free részbe, onnan meg egy kapuhoz.
De végre Japánban voltam! Ez akkor tudatosult, amikor az újságosnál megláttam egy csomó Johnnys-os magazint és a Nippon no Arashi könyvecskét. Aztán vettem egy onigirit és felszálltam ugyanarra a gépre.
Jelentem, a szalámit sikerült becsempésznem. És magamat is! Yukát is sikerült felhívnom és most vonatozok Nipporiba talizni.
Még mindig fura, hogy a sima vonat olyan, mint a metró. Oldalt ülünk egymással szembe. 75 perc az út Nipporiba a Naritáról és kezd megsülni a fenekem a fűtött üléstől.. :P
Az oszakai megálló fura volt. Leszállítottak mindenkit, és át kellett menni a biztonsági ellenőrzésen a duty free részbe, onnan meg egy kapuhoz.
De végre Japánban voltam! Ez akkor tudatosult, amikor az újságosnál megláttam egy csomó Johnnys-os magazint és a Nippon no Arashi könyvecskét. Aztán vettem egy onigirit és felszálltam ugyanarra a gépre.
Jelentem, a szalámit sikerült becsempésznem. És magamat is! Yukát is sikerült felhívnom és most vonatozok Nipporiba talizni.
Még mindig fura, hogy a sima vonat olyan, mint a metró. Oldalt ülünk egymással szembe. 75 perc az út Nipporiba a Naritáról és kezd megsülni a fenekem a fűtött üléstől.. :P
2012. január 13., péntek
Nippon Start!
A skycourt még mindig igényes. Ebédeltem egy kis kentucky csirkét és most várom a beszállást. A gép 16:15-kor indul Dohába.
Persze nagy rutinosan kipakoltam zacsiba a folyékony dezodort meg a szemcseppet, erre nézem, hogy gurul ki oldalra a szalagról a táskám... Hmm..
Hát nem bennehagytam egy fél literes vizespalackot! Én néztem hülyének magamat. Na de ezen is túlvagyok, és remélhetőleg a gépre is felengednek.
A helyfoglalás sok szempont figyelmes átgondolását igényli ám! Egész sokáig töprengtem, hogy hova lenne érdemes ülni.
Az út két részből áll: Bp-Doha 5óra kb
Doha-Tokió 12óra repülés.
Az első gép kisebb, 2x3 az ülés egy sorban. Itt nem jó folyosóra ülni, mert akkor 2 ember miatt kell felállni. Középen be vagy szorulva, a tuti az ablak. Vészkijárat nem jó és a szárny sem. A 22F-et választottam. Remélem, jó lesz!
A nagygépben egy sorban 3x3 ülés van. Ez 12órás út, fő a kényelem. Ablakot elvetettem, a választás a közép szekcióban az egyik oldalsó ülés lett. Ne túl hátul, de közel a vészfolyosóhoz, mert ott kisebb a zsúfoltság. Választásom: 19D we'll see!
Na megyek ránézek a kapura, van-e valami mozgás! Ha van wifi Dohában, még lehet, hogy felnézek. Ha nincs, akkor csak Japánban. :)
Update: fél órával korábban leszálltunk Dohában. Francba, pedig még nem lett vége a filmnek, amit néztem :D
A tudományosan kiválasztott 22F végül jó is volt meg nem is, és csupa szélsőséges módon!
Jó: A gép szerintem teljesen tele volt, amikor egyszer felálltam és körbenéztem, nem láttam szabad helyet. Csak egy volt. Mellettem. Úgyhogy egész kényelmes volt az út. A két testes izgága magyar mellett ülő vézna kínai srácot pl. sajnáltam kicsit.
Rossz: khm...szerintem én kaptam meg a gépen legutóljára a kaját! Nem vicc. És a mellettem ülő pasi kérte az utolsó adag csirkés tésztát :( 3 fogásból lehetett választani, de nekem csak a rizottó maradt. Nem is ettem meg :/
De legalább volt mellé csoki meg süti meg vajas zsömle, és még az ebéd sem volt olyan régen, szóval nyugalom, nem fogok éhen halni! :D De azért bosszantott, na. :P
A dohai átszállás színkódolt. Sárga a túristaosztályú átszálló. A lila cetliseket limuzin várja! De a mi gépünkhöz nem láttam, hogy jött volna. :) Az ingyen wifi mellett plussz pont, hogy még landolás után is ment tovább a film. :D Néztem is még kicsit, van időm átszállni. A tokiói gép 1:30-kor indul. A jegyem szerint még 55 perc van beszállásig.
A dohai reptér büdi kicsit és nagyon zsúfolt. Szerintem a Skycourt jobb, még ha kisebb is.
Kicsit körülnézek, aztán irány Tokió!
Ott nincs ingyen wifi már, úgyhogy majd csak később lesz folytatás.
Remélem, a második ülőhely választásom csupa pozitív lesz!
Persze nagy rutinosan kipakoltam zacsiba a folyékony dezodort meg a szemcseppet, erre nézem, hogy gurul ki oldalra a szalagról a táskám... Hmm..
Hát nem bennehagytam egy fél literes vizespalackot! Én néztem hülyének magamat. Na de ezen is túlvagyok, és remélhetőleg a gépre is felengednek.
A helyfoglalás sok szempont figyelmes átgondolását igényli ám! Egész sokáig töprengtem, hogy hova lenne érdemes ülni.
Az út két részből áll: Bp-Doha 5óra kb
Doha-Tokió 12óra repülés.
Az első gép kisebb, 2x3 az ülés egy sorban. Itt nem jó folyosóra ülni, mert akkor 2 ember miatt kell felállni. Középen be vagy szorulva, a tuti az ablak. Vészkijárat nem jó és a szárny sem. A 22F-et választottam. Remélem, jó lesz!
A nagygépben egy sorban 3x3 ülés van. Ez 12órás út, fő a kényelem. Ablakot elvetettem, a választás a közép szekcióban az egyik oldalsó ülés lett. Ne túl hátul, de közel a vészfolyosóhoz, mert ott kisebb a zsúfoltság. Választásom: 19D we'll see!
Na megyek ránézek a kapura, van-e valami mozgás! Ha van wifi Dohában, még lehet, hogy felnézek. Ha nincs, akkor csak Japánban. :)
Update: fél órával korábban leszálltunk Dohában. Francba, pedig még nem lett vége a filmnek, amit néztem :D
A tudományosan kiválasztott 22F végül jó is volt meg nem is, és csupa szélsőséges módon!
Jó: A gép szerintem teljesen tele volt, amikor egyszer felálltam és körbenéztem, nem láttam szabad helyet. Csak egy volt. Mellettem. Úgyhogy egész kényelmes volt az út. A két testes izgága magyar mellett ülő vézna kínai srácot pl. sajnáltam kicsit.
Rossz: khm...szerintem én kaptam meg a gépen legutóljára a kaját! Nem vicc. És a mellettem ülő pasi kérte az utolsó adag csirkés tésztát :( 3 fogásból lehetett választani, de nekem csak a rizottó maradt. Nem is ettem meg :/
De legalább volt mellé csoki meg süti meg vajas zsömle, és még az ebéd sem volt olyan régen, szóval nyugalom, nem fogok éhen halni! :D De azért bosszantott, na. :P
A dohai átszállás színkódolt. Sárga a túristaosztályú átszálló. A lila cetliseket limuzin várja! De a mi gépünkhöz nem láttam, hogy jött volna. :) Az ingyen wifi mellett plussz pont, hogy még landolás után is ment tovább a film. :D Néztem is még kicsit, van időm átszállni. A tokiói gép 1:30-kor indul. A jegyem szerint még 55 perc van beszállásig.
A dohai reptér büdi kicsit és nagyon zsúfolt. Szerintem a Skycourt jobb, még ha kisebb is.
Kicsit körülnézek, aztán irány Tokió!
Ott nincs ingyen wifi már, úgyhogy majd csak később lesz folytatás.
Remélem, a második ülőhely választásom csupa pozitív lesz!
2012. január 12., csütörtök
Utolsó előtti nap vége
A mai nap fárasztó volt! Főleg a wushu és a pakolás része.
Délben elhúztam a Vásárcsarnokba szuvenírért, megtaláltam az egyetlen darabot abból a macis kulcstartóból, amit Yuka kért, vettem pirospaprikát és mézet. Mert a méz is Hungarikum ám! Most már ezt is tudom :)
Anyáék áthozták a bőröndöt is, úgyhogy pakolni is tudtam kicsit. Már megvan az alapkoncepció.
Holnap:
- Citibank
- váltok még egy 20-ast
- bolt
- arckezelés
- tali Minamival
Csak fel tudjak kelni reggel!
Délben elhúztam a Vásárcsarnokba szuvenírért, megtaláltam az egyetlen darabot abból a macis kulcstartóból, amit Yuka kért, vettem pirospaprikát és mézet. Mert a méz is Hungarikum ám! Most már ezt is tudom :)
Anyáék áthozták a bőröndöt is, úgyhogy pakolni is tudtam kicsit. Már megvan az alapkoncepció.
Holnap:
- Citibank
- váltok még egy 20-ast
- bolt
- arckezelés
- tali Minamival
Csak fel tudjak kelni reggel!
2012. január 10., kedd
Japán 2012!
Megkezdődött a visszaszámlálás!
Péntek 13-án indulás Tokióba! Vááá!
Annyi mindent kell még tenni, azt sem tudom, mihez kezdjek előbb.
Mai teljesítmény:
- fodrász - check (mégiscsak szépen nézzek már ki odakint :D )
- pénzváltás - check (bár nem tudom, elég lesz-e...)
- pizsamavásárlás - check
Holnapi terv:
- Vásárcsarnok (paprika, szalámi, maci, méz, valami magyaros)
- bolt (tisztasági cuccok, szemcsepp a repülőre)
- wushu
- átmenni a bőröndökért
- rendrakás, ruhaszortírozás
Holnaputáni terv:
- bolt (ha valami kimaradt)
- pénzváltás (ha közben kitalálom, hogy még kell)
- Citibank (mi a pin kódom??)
- arckezelés (lejár a kupon, csak most volt időpont..)
- tali Minamival (ő fog nálam lakni, amíg távol vagyok. Ezért kéne rendet is rakni..)
- maradék pakolás
Pénteki terv:
- becuccolni munkahelyre
- korábban elkéredzkedni
- reptérre ki
- repülés!
Péntek 13-án indulás Tokióba! Vááá!
Annyi mindent kell még tenni, azt sem tudom, mihez kezdjek előbb.
Mai teljesítmény:
- fodrász - check (mégiscsak szépen nézzek már ki odakint :D )
- pénzváltás - check (bár nem tudom, elég lesz-e...)
- pizsamavásárlás - check
Holnapi terv:
- Vásárcsarnok (paprika, szalámi, maci, méz, valami magyaros)
- bolt (tisztasági cuccok, szemcsepp a repülőre)
- wushu
- átmenni a bőröndökért
- rendrakás, ruhaszortírozás
Holnaputáni terv:
- bolt (ha valami kimaradt)
- pénzváltás (ha közben kitalálom, hogy még kell)
- Citibank (mi a pin kódom??)
- arckezelés (lejár a kupon, csak most volt időpont..)
- tali Minamival (ő fog nálam lakni, amíg távol vagyok. Ezért kéne rendet is rakni..)
- maradék pakolás
Pénteki terv:
- becuccolni munkahelyre
- korábban elkéredzkedni
- reptérre ki
- repülés!
2011. február 25., péntek
Döntések, tervek, a blog sorsa.
Ezer éve nem írtam ide semmit. Kár, pedig egész lelkesen kezdtem. Mondjuk amikor elkeztem, már akkor is főleg utazónaplónak szántam ezt a blogot, úgyhogy amennyiben folytatom, emellett maradok.
Most hogy ezt ilyen jól eldöntöttem, vegyük sorra a tennivalókat. :)
Sok sok elmaradásom van! A tavalyi év a hosszú utazások éve volt, mert megjártam Japánt és voltam ismét Dél-Afrikában is. :)
Ha lesz időm, először ezekről szeretnék írni pár bejegyzést, és onnan folytatom majd tovább. Úgy néz ki, fel fog kerülni a listámra Brüsszel is, mert minden féle munkautak vannak kilátásban, sőt, egyen már túl is vagyok. A követkető utam pedig Stockholba vezet majd! Szóval lesz miről írni, a kérdés csak az, hogy kedvem lesz-e majd!
Na majd kiderül!
Most hogy ezt ilyen jól eldöntöttem, vegyük sorra a tennivalókat. :)
Sok sok elmaradásom van! A tavalyi év a hosszú utazások éve volt, mert megjártam Japánt és voltam ismét Dél-Afrikában is. :)
Ha lesz időm, először ezekről szeretnék írni pár bejegyzést, és onnan folytatom majd tovább. Úgy néz ki, fel fog kerülni a listámra Brüsszel is, mert minden féle munkautak vannak kilátásban, sőt, egyen már túl is vagyok. A követkető utam pedig Stockholba vezet majd! Szóval lesz miről írni, a kérdés csak az, hogy kedvem lesz-e majd!
Na majd kiderül!
2009. március 1., vasárnap
Édes-savanyú csirke, ananászban
Ma én voltam soron a konyhában, és gondoltam, megcifrázom kicsit az ebédet!
Az alapötlet már megvolt: kínai édes-savanyú csirke (A legjobb receptek sorozat - Jenny Stacey: Kínai konyha). Ezt már egyszer elkészítettem a recept alapján, úgyhogy ezúttal már a korábbi észrevételeimet is fel tudtam használni, de valami újítás mégiscsak kellett.
Az ötletet egy japán tv műsor egyik része adta, amelyben különleges ételeket kóstoltak és az egyik ételt ananászban tálalták fel. Ohó! Mivel a receptem szerinti egyik alapanyag éppen az ananász, a társítás innentől adott volt.
Mivel két főre készítettem, és csak egy ananszából, így két egyenlő részre vágtam fel. Emiatt kissé szűkös volt a tálalóhely ahhoz, hogy a rizs is a csirke mellé férjen még, ezért a rizs végül külön tálat kapott. Ezt csak azért részletezem, mert a tv műsorban egybe volt az egész, ugyanis ott csak az ananász oldalából vágtak le, a szár felett, és nem a közepén ketté.
Szerintem, egész jó lett. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
