Megérkeztem!

Elkiabáltam Doha dicséretét... A tranzit elég körülményesen ment. Az emberek egy részét, amennyi befért beterelték "karámba" és vártuk, hogy kinyíljon az üvegajtó és felszedjen minket a busz a géphez. És vártuk és vártuk. Ülőhely kevés volt, ilyen erővel várhattak volna még a beszállás megkezdésével. Amikor végre jött a busz, eltartott mire elértünk a géphez, mert belső dugóba került. A gépnél vártunk még egy utolsó adagot, mert takarították, utána végre beszállhattunk. Hát ez a nagy gép annyira kihalt volt, hogy nekem 3 szék is jutott, így elhevertem mint egy ágyon, és miután befejeztem a korábbi filmet, aludtam egy jót. Most maradt választék a kajánál, de annyira nem volt finom.

Az oszakai megálló fura volt. Leszállítottak mindenkit, és át kellett menni a biztonsági ellenőrzésen a duty free részbe, onnan meg egy kapuhoz.
De végre Japánban voltam! Ez akkor tudatosult, amikor az újságosnál megláttam egy csomó Johnnys-os magazint és a Nippon no Arashi könyvecskét. Aztán vettem egy onigirit és felszálltam ugyanarra a gépre.

Jelentem, a szalámit sikerült becsempésznem. És magamat is! Yukát is sikerült felhívnom és most vonatozok Nipporiba talizni.

Még mindig fura, hogy a sima vonat olyan, mint a metró. Oldalt ülünk egymással szembe. 75 perc az út Nipporiba a Naritáról és kezd megsülni a fenekem a fűtött üléstől.. :P