Amikor kisgyereknek érzem magam (első felvonás)

December 10. hétfő. Risa 8-kor elment dolgozni. Én 10-re beszéltem meg találkát Sunjival, aki a januári nyelvsuliban volt a csoporttársam. Sunji megvette nekem a sarki boltban a Ghibli Múzeum belépőjét, ami annyira népszerű, hogy előre kell foglalni. Szerencsére erről már tudtam, úgyhogy másfél héttel az utam előtt megkértem, hogy vegye meg, mivel korábban láttam Facebookon a képei között, hogy már volt, így biztos tudja, hogy kell. A Risától Shibuyáig vezető pár megálló erejéig ismét átélhettem a tokiói csúcsforgalmat a metrón, amint heringek módjára paszírozódtunk be a kocsiba. Az elsőre fel sem fértem, és nem azért, mert nem volt bátorságom paszírozódni, mivel már az előttem álló helyi sem próbálta meg, és ő biztos jobban érzi, hol a határ (az európai határhoz képest sokkal messzebb egyébként). A hosszabb, kb fél órás vonal már a városból kifele vitt, így egész kihalt volt, végig ültem. Sunjit felhívtam a kijáratnál, és pár perc múlva találkoztunk is. Beültünk kávézni egyet, és megkaptam a jegyemet. Megbeszéltük, hogy ha végeztem, hívjam fel, addig a környéken vásárolgat és utána csinálhatunk valamit együtt. A múzeum egy megállóra volt a találkahelytől, így kényelmesen odaértem még a foglalt 12óra előtt, de már akkor is beengedtek. Kb 2-f3-ig voltam a múzeumban és nagyon tetszett. Nem olyan nagy, de labirintusszerűre van építve, sok átjáróval és ajtóval, jól lehet benne bolyongani, mint egy felfedező. Emellett van egy kiállítóterem mindenféle animációt magyarázó eszközzel, egy meseterem képekkel és leírásokkal, amelyek inspirálták Miyazakit, van egy használatban lévőnek berendezett munkaszoba sok Ghibli film vázlattal a falon meg referenciaként használt képgyűjteményel (házakról, bogarakról, kövekről, stb). Az emeleten van a kicsik játszóháza, ami egy nagy plüssz macskabusz a Totoróból, amibe bele és rá is lehet mászni. De szigorúan meghatározott korig, amibe én már sajnos nem fértem bele. :P A ház tetején egy robot áll, a Laputa filből. Mivel bent ugyan nem, de kint már szabad volt fényképezni, kértem is egy közös képet. A múzeumhoz tartozik még egy kávézó és büfé, egy vetítőterem és egy múzeum bolt. A jeggyel egy vetítésre voltunk jogosultak. Itt mindig egy a múzeumon kívül nem vetített rövid Ghibli művet láthatnak a látogatók. Több is van, és nekem egy olyan történet jutott, ami szumózó egerekről szólt. Csak japánul ment, de nagyon egyszerű volt a történet, könnyű volt érteni. Jókat mosolyogtam rajta, nagyon aranyos mese volt és nagyon ghiblis. :) A múzeumban vettem emlékbe egy CD-t és egy kulcstartót fehér totoróval.

Gyalog mentem vissza a találkahelyre, hívtam Sunjit, aki 10 perc múlva oda is ért. Vett nekem ajándékba teafüvet az egyik boltból, amiben járt, úgyhogy cserébe én fizettem az ebédünket az egyik gyorsétteremben (talán Sukiya volt). Szeretem ezeket a gyorséttermeket, mert nem drágák, finomak és ingyen adják a vizet, ami utántölthető.

Ebéd után új célunk felé vettük az irányt, ami Harajuku volt. Azon belül pedig a nyúlkávézó. Macskakávézókról többet hallani, ahol cicát lehet simogatni kávézgatás mellett. Na a nyúlverzió is ilyen, csak persze macska nélkül és nyuszikkal. Kérdezték, hogy van-e foglalásunk, de szerencsére nem volt baj hogy nincs, mert épp nem volt más vendég. Amúgy csak két asztalka van, gondolom ezért is kell foglalni.
Lekuporodtunk a zöld kisasztalhoz és a kávézós elmagyarázta a szabályokat és aláiratta velünk a szabályzatot. Utána beeresztett közénk két fürge fekete nyuszit, akik bátran körbeugráltak minket, miközben néha vígan potyogtattak. 30 percre 600 yent kellett fizetni és cserébe nyulazhattunk és fogyaszthattunk vizet vagy meleg poritalokat, illetve az itallapról dolgokat korlátlan mennyiségben. A többi nyúl ketrecben volt. Kettőt ki lehetett nyitni és megsimogatni. A két kedvencem két hosszúszőrű nyúl volt. Az egyik olyan volt, mint egy perzsaszőrű macska, csak nem ilyesztő. :) Az egyik ketrecben volt egy óriási mezei nyúl is. A lányka magyarázta, hogy Franciaországban meg is eszik. Kérdeztem, hogy itt miért nincs nyúl curry az étlapon, erre kicsit szörnyűlködött. :) Nyulazás után még mászkáltunk kicsit Sunjival Harajukuban, aztán elbúcsúztunk egymástól és ő haza én pedig a Tokyu Plaza 4. emelete felé vettem az irányt, mivel ott ülőhely is van és mellé ingyen wifi. Írnom kellett a nyelvsulis Juliannek a másnapi programmal kapcsolatban és el kellett kérnem a következő szállásadóm címét. Utána haza indultam, csak kicsit eltévedtem útközben, így végül fél éjfél volt, mire odataláltam. Szerencsére Risa sokáig fenn szokott maradni, nem zavarta annyira talán. Érdekes nap volt ez is. :)