Megfutamodás

Egyik szombaton felkerekedtünk, hogy megnézzünk egy nagy krátert, amit egy meteorit becsapódása hagyott, és az erről szóló múzeumot. A kocsiban van egy GPS, ami általában hasznos dolog, de néha elég furcsa kerülőutakra vezet. Ez történt most is, amikor ráirányított az R80-as útra. A rendes térképeinket véletlenül mind kipakoltuk a kocsiból Fokváros után, ezért hallgattunk a ketyerére, és arra vettük az irányt. Igenám, de ez az út, ami Pretóriától északra megy, egy nagy színfekete település főutcáján vitt keresztül minket, ráadásul szombat is volt, ezért nagy volt a nyüzsi! A kereszteződéseknél bukkanók voltak, úgyhogy lassítgatni is kellett. Elég idegesek voltunk, mert nagyon kinéztek minket onnan. Egy mellettünk elhaladó kisbusz-taxiból kihajolt a sofőr, és a nyakán dagadó erekkel ordítozott felénk...
Közben a GPS meg mindig hajtogatta, hogy forduljunk jobbra, a kráter felé, de nem tudtunk, mert jobbra csak földutak voltak, és még csak az hiányzott, hogy ott akadjunk el. Ezért főleg arra koncentráltunk, hogy hogy kerüljünk ki onnan, aztán előttünk is elfogyott az út! Vissza kellett fordulni... Nagy levegő, és irány vissza. Szerencsére a kiabáláson és a tekinteteken kívül más nem történt, egyben hazaértünk, bár a meteorit múzeumot most nem sikerült megnézni.
Otthon az utikönyvben megtaláltuk ezt a települést, és azt írták róla, hogy az apartheid alatt három nagy fekete townshipet hoztak létre Pretória körül, és ez volt az egyik. Különben érdekes volt a főutcájuk. A házak normális téglaházak voltak, de az út széle tele volt szeméttel, és vígan falatoztak belőle a kecskék.