Halogattam, halogattam, mert amíg nem írok róla, kicsit olyan, mintha még kint lennék Japánban. De az igazság az, hogy: november 15-e reggelén kicsekkoltunk a szállásról és elindultunk a Haneda reptérre. Izgultam, mert reggeli csúcsidőben kellett átkelnünk a fél városon vonattal, bőröndökkel, ezért rákerestem minden jótanácsra a témában még előző este. Találtam egy oldalt, ami megnevezte a csúcsidőben leginkább érintett vonalakat így a Yamanote körgyűrűt hanyagoltuk. A JR Joban vonal is megállt Nipporiban, és annak a gyors változata csak kétszer állt meg Shinagawa előtt, ami azt jelentette, hogy csak kétszer kellett átvészelni a ki-beszállást állomásunkig. Sikeresen meg is oldottuk a helyzetet és Shinagawában már szálltunk is át a reptér felé tartó vonatra. Tavaszi utamnak köszönhetően már egész otthonosan mozogtam azon a környéken.
A reptérre most is hamar kiértünk, de most jobban fel voltam készülve, és tudtam, hogy még a biztonsági kapuk előtt kell keresni az érdekes boltokat, csak fent az emeleten. Az egyik játék és ajándékbolt különösen tetszett, és aki elfelejtett volna venni valakinek ajit, annak különösen ajánlom. Fent a baloldali szárny vége felé található. Sajnos még túl korán volt ramenezni, így az most kimaradt, de majd egyszer biztos kipróbálom a fenti éttermekben is, hisz kell a gyűjteményembe. Egyébként szuvenír boltok és éttermek vannak odafent, régi Edo-korszak stílusú japán utcafrontnak álcázva magukat, meg van planetárium-kávézó és matchbox versenyautopálya. Szívesen kipróbáltam volna még több dolgot, de ha túl korán ér ki az ember a reptérre, hurcolásznia kell magával a bőröndjeit, mert még nem nyílt ki a checkin. Ha viszont bőröndfeladás után akar nézelődni, még hátra van a biztonsági vizsgálat és az útlevél ellenőrzés, amit sosem lehet tudni, hogy meddig tart, így nehéz előtte relaxálni és kiszámolni az időt. Mondjuk ez alkalommal nagyon gyorsan átjutottunk az ellenőrző pontokon, alig volt sorbanállás. A biztonsági átvilágítás után a kijárat melletti asztalkánál kell bemutatni az ÁFA-mentesség igazolásaként az útlevélbe tűzött bolti számlákat, ha van ilyenünk. Könnyű elmenni mellette, így Zs-t is én irányítottam vissza oda. Szépen kitépkedték a számláit, aztán mehettünk is tovább. Odabent még arra volt időnk, hogy bedobjunk egy búcsú-rament, aztán mentünk beszállni a gépre.
JAL-lel utaztunk, és én elégedett voltam velük. Ide nem volt előre foglalt ülőhelyünk, de mivel együtt chekkoltunk be, egymás mögötti sorba kaptunk helyet. Egymás mellé már nem tudtak adni. Zs mellett egy idősebb egyedül utazó japán nő ült, aki kérésemre nagyon kedvesen átadta nekem a helyét, és szerintem ő is jól járt ezáltal, mert így egy másik idős japán néni mellé került, akivel végigdumcsizták az utat. Bár lehet, hogy Zs-vel is jól eldumcsizott volna, ki tudja.
A filmek között szerepelt a Shinobi no kuni is, amit Micchivel moziztunk, így gyorsan meg is néztem ismét, ezúttal felirattal, ellenőrizve, hogy korábban mennyit értettem belőle valójában. Sok meglepetés nem ért, úgyhogy elégedett voltam a teljesítményemmel.
Az ételek finomak voltak, és amit érdekességként említenék, az a Yoshinoya gyorsétteremlánc-JAL együttműködése, Air Yoshinoya néven. Teljesen autentikus yoshinoya-féle gyudont kaptunk, amihez külön műanyag tasakban járt folyékony tojássárgája, tojás-szósz néven. Örültem, mert szeretem a gyudont és a mostani út során pont kimaradt.
Londonban szálltunk át, ahol muszáj volt bedobnom egy Toastie-t, bár a JAL út után nem is voltam éhes. Jó sok időnk volt a két gép között, amit Pokemon vadászattal töltöttem el. Vajon Brexit után is lesz arra EU roaminghoz hasonló? Remélem! A hosszú repülés fárasztó volt ugyan, de még egész jó hangulatban voltam, főleg ha a Heathrow alkalmazottjaihoz viszonyítom a dolgot, akik többsége elég morcos kedvében volt. Ezen nem segített, hogy a biztonsági vizsgálatnál szinte mindegyik táska félrement kézi átnézésre, és az érintett utasok ki voltak akadva. Lehet, hogy engem is jobban zavart volna, ha szűkösebb lett volna az időm.
Ami sokkal jobban lefárasztott és nyűgössé tett, az a London-Budapest közötti kb. 2,5 óra volt. Azt hittem, már sosem érek haza. Aztán mégis megérkeztünk, a bőrönd is egész hamar csatlakozott, míg végül szüleim kocsijában úton voltam a lakás és az ágyikóm melege felé. Ezzel véget ért Japán 2017Q4-es utam is. Viszlát jövőre! :)
