A gépet nem késtem le, viszont sajnos itthon nem várt szép tavasz, annál inkább havaseső.
Azért afrika idézni mindig lehet, ezért tervezem, hogy tartok egy paté kóstoló party-t majd valamikor. A pontos dátumban még nem vagyok biztos, csak hogy vagy egy pénteki vagy egy szombati nap lesz erre kiszemelve.
A menü pedig:
- krokodil paté
- zebra paté
- impala paté
(az utolsó kettőt még én sem kóstoltam :) )
Minden blogolvasó érdeklődő ismerőst szeretettel várok!
Érdeklődés kifejezése a megjegyzésekben, illetve egyéb általatok ismert elérhetőségeimen lehetséges.
update:
az időpont április 11 péntek 19:00
később lehet jönni, korábban nem, mert előtte tanulok. :P
2008. március 29., szombat
2008. március 17., hétfő
Viszlát Dél-Afrika!
Gyorsan felraktam egymás után a lemaradásaimat, hogy mégse otthonról írjak az itteni eseményekről. A tévéműsorról nem volt időm bővebben írni, de akit érdekel, hogy itt miket adnak, az meglesheti a www.dstv.com oldalon a programot. Az afrikai filmes csatornán (Africa Magic) voltak érdekesebb helyi filmek, egyébként főleg amerikai filmeket és sorozatokat adnak, illetve itt is van Animax. :)
Este indul a gépem Párizsba, onnan meg Budapestre, ha most sem késem majd le a csatlakozást!
Jól elnyaralgattam Dél-Afrikában, de már az időjárás is azt sugallja, hogy ideje hazamennem, ugyanis tegnap óta itt az ősz! 12 fok lett, és egyfolytában csak esik. Remélem, mire hazaérek, szép tavasz vár!
Mentem bőröndöt csomagolni!
Este indul a gépem Párizsba, onnan meg Budapestre, ha most sem késem majd le a csatlakozást!
Jól elnyaralgattam Dél-Afrikában, de már az időjárás is azt sugallja, hogy ideje hazamennem, ugyanis tegnap óta itt az ősz! 12 fok lett, és egyfolytában csak esik. Remélem, mire hazaérek, szép tavasz vár!
Mentem bőröndöt csomagolni!
a szomszéd medencéje mindig zöldebb
Pretória kertvárosa tele van kertesházzal, és a medence mindenütt kötelező tartozék! Szerintem, még a legkisebb kertbe is szorítanak helyet legalább egy aprócska medencének. Viszont ahhoz, hogy a víz szép tiszta maradjon, oda kell figyelni a tisztítására. Kell hozzá egy jó tisztítóberendezés, heti egyszer a medence tisztító cég látogatása, és nagyobb esőzés után, amikor mégis zöldülni kezd, újból a medencetisztítók (nevük egyébként Troubled Waters) segítsége. Ilyenkor beleszórnak valami löttyöt, amitől a trugyi lesűllyed a medence aljára. Aztán visszajönnek két nap múlva, mire leülepedett, és felporszívózzák. Legyen néha kéznél egy nagy csomag szódabikarbóna is, a "kemény afrikai medence-körülmények" kezelésére! De a lényeg, hogy a szomszéd medencéje legyen mindig kicsit zöldebb! :)
BubbleShare: Share photos
BubbleShare: Share photos
Pretóriai túra
Vendégek jöttek Magyarországról, és kíváncsiak voltak Pretóriára. A városnézésre én is mentem, mert volt pár hely, ami nekem is kimaradt eddig. Most végre szép napsütéses időben mentünk fel a Union Builing-hez, ami az itteni Fehér Ház. Alatta teraszos park van, és szép kilátás Pretóriára.
Utána elmentünk Church Square-re, ami a város központi tere. Itt áll az itteni terület (Transvaal) első elnökének, Paul Krugernek a szobra, a régi városháza, és a bíróság, ahol Mandelát elítélték. Hétköznap volt és munkaidő, de ehhez képest elég sokan lézengtek a téren.
Felmentünk az Unisa egyetem épületéhez is, lenézni a városra. Onnan egész jól lehetett látni a Voortrekker emlékművet, és egy másik építményt, amiről egy helyitől megtudtuk, hogy a most épülő Freedom Park része.
A Freedom Parkba másnap el is látogattunk anyával. Jelenleg ingyenes a belépés, de lehet, hogy csak azért, mert még nincs teljesen kész. A mellénk kirendelt idegenvezető srác főleg olyanokat mondott, hogy itt majd ez épül, ott majd amaz. Elvileg jövőre már befejezik az építkezést. Mivel Freedom Park a Voortrekker emlékműnek helyt adó Monument Parkkal szemben áll, azt tervezik, hogy egy úttal összekötik a kettőt. Ez legalább valamiféle egységet ad majd, ugyanis Freedom Park a búr Monument Park fekete afrikai megfelelője. Van itt egy törzsi vallások szerinti szent hely, ahol a fekete varázslók szoktak gyülekezni. Ez egy nagy kör, ami 11 kővel van körülvéve. A köveket a kilenc tartományból hozták, az afrikaiaknak fontos helyszínekről, egy kő a nemzeti kormányt jelképezi, egy pedig a nemzetközi közösséget. Ezek a kövek hívják a körbe az elhunytak szellemeit, és a szellemek a körön keresztül jutnak el a túlvilágba.
Feljebb magas falakat építettek, amikre felírták a különböző nemzeti konfliktusok áldozatainak nevét. Elég sok része még üres volt, mert még kutatják és gyűjtik az áldozatokat. (a 8 konfliktus: kolóniák előtti harcok, genocídium, rabszolgaság, ellenállási harcok, angol-búr háború, a két Világháború, felszabadulási küzdelmek.) Freedom Park közepén egy füvesített amfiteátrum van, ami egy szökőkútra néz, és ennek közepén egy láng lobog, ami a névtelen áldozatok emlékét őrzi. Arrébb, egy épületben még készül a Vezetők Csarnoka. Itt majd 7 kiemelkedő vezető portréja lesz, akik fontos szerepet játszottak az apartheid felszámolásában, az emberi jogi küzdelmekben. 3 dél-afrikai, 2 kontinensbeli, 2 nemzetközi személy lesz kitéve. Még nincs senki, mert még nem szavazták meg, hogy kik legyenek a kiválasztottak. 2009-re, de legkésőbb a foci VB-re persze ez is meglesz!
A foci VB-re egyébként elkezdődtek a készülődések. Város szerte fel vannak túrva az utak, útjavítások miatt. A városban egy téren áll egy visszaszámláló is, ami a VB-ig hátralévő napok számát mutatja.
BubbleShare: Share photos
Utána elmentünk Church Square-re, ami a város központi tere. Itt áll az itteni terület (Transvaal) első elnökének, Paul Krugernek a szobra, a régi városháza, és a bíróság, ahol Mandelát elítélték. Hétköznap volt és munkaidő, de ehhez képest elég sokan lézengtek a téren.
Felmentünk az Unisa egyetem épületéhez is, lenézni a városra. Onnan egész jól lehetett látni a Voortrekker emlékművet, és egy másik építményt, amiről egy helyitől megtudtuk, hogy a most épülő Freedom Park része.
A Freedom Parkba másnap el is látogattunk anyával. Jelenleg ingyenes a belépés, de lehet, hogy csak azért, mert még nincs teljesen kész. A mellénk kirendelt idegenvezető srác főleg olyanokat mondott, hogy itt majd ez épül, ott majd amaz. Elvileg jövőre már befejezik az építkezést. Mivel Freedom Park a Voortrekker emlékműnek helyt adó Monument Parkkal szemben áll, azt tervezik, hogy egy úttal összekötik a kettőt. Ez legalább valamiféle egységet ad majd, ugyanis Freedom Park a búr Monument Park fekete afrikai megfelelője. Van itt egy törzsi vallások szerinti szent hely, ahol a fekete varázslók szoktak gyülekezni. Ez egy nagy kör, ami 11 kővel van körülvéve. A köveket a kilenc tartományból hozták, az afrikaiaknak fontos helyszínekről, egy kő a nemzeti kormányt jelképezi, egy pedig a nemzetközi közösséget. Ezek a kövek hívják a körbe az elhunytak szellemeit, és a szellemek a körön keresztül jutnak el a túlvilágba.
Feljebb magas falakat építettek, amikre felírták a különböző nemzeti konfliktusok áldozatainak nevét. Elég sok része még üres volt, mert még kutatják és gyűjtik az áldozatokat. (a 8 konfliktus: kolóniák előtti harcok, genocídium, rabszolgaság, ellenállási harcok, angol-búr háború, a két Világháború, felszabadulási küzdelmek.) Freedom Park közepén egy füvesített amfiteátrum van, ami egy szökőkútra néz, és ennek közepén egy láng lobog, ami a névtelen áldozatok emlékét őrzi. Arrébb, egy épületben még készül a Vezetők Csarnoka. Itt majd 7 kiemelkedő vezető portréja lesz, akik fontos szerepet játszottak az apartheid felszámolásában, az emberi jogi küzdelmekben. 3 dél-afrikai, 2 kontinensbeli, 2 nemzetközi személy lesz kitéve. Még nincs senki, mert még nem szavazták meg, hogy kik legyenek a kiválasztottak. 2009-re, de legkésőbb a foci VB-re persze ez is meglesz!
A foci VB-re egyébként elkezdődtek a készülődések. Város szerte fel vannak túrva az utak, útjavítások miatt. A városban egy téren áll egy visszaszámláló is, ami a VB-ig hátralévő napok számát mutatja.
BubbleShare: Share photos
Kaszinó és madárkák
Montecasino, ahogy a neve is utal rá, kaszinó. Egész érdekesen van kialakítva, odabent olyan, mintha kívül lenne az ember, valahol egy olasz városkában. A plafonra eget festettek felhőkkel, az üzletek épületeknek vannak álcázva, sőt, az erkélyeken és az ablakokból még álgalambok is nézelődnek. Van ahol ruhakötélen ruha szárad, a sarkokon villany oszlopok állnak. Beljebb, ahol maga a kaszinó rész van, már csillagos ég a plafon, és vadul villognak a félkarú rablók, és egyéb játékautómaták.
Montecasinonak van egy másik érdekes látványossága is, egy madár kert. Ehhez ki kell menni, és a mellette fekvő területen van a kert, külön belépővel. Amikor mentünk, pont elcsíptük a madár show-t, amiben idomított madarak vonultak fel a közönség előtt. Volt köztük kihalófélben levő gémfajta, pelikán, bagoly, keselyű, és valami nagy fekete madár. Jólnevelten repültek át egyik farönkről a másikra. Az előadás után maga a kert is egy élmény volt. Nagyon sok érdekes madarat láttunk, és szinte szabadon röpködtek, csak egy magasra felfeszített nagy háló korlátozta őket, de legalább nem üveg mögött voltak. Szép helyet csináltak nekik, kis vízeséssel, tóval, sok fával, növénnyel, mi meg ott sétálgattunk közöttük. Üveg mögött láttunk emellett szurikátát, kígyókat, pókokat, békákat, denevért. Aztán már a hálón kívül, egészen a szabadban üldögéltek ágakon a szép színes papagájok. Le is másztak közénk, úgy kellett visszahesegetnie őket az egyik kertésznek.
Amikor idejöttünk, csak kaszinóra számítottunk, így különösen kellemes felfedezés volt! :)
BubbleShare: Share photos
Montecasinonak van egy másik érdekes látványossága is, egy madár kert. Ehhez ki kell menni, és a mellette fekvő területen van a kert, külön belépővel. Amikor mentünk, pont elcsíptük a madár show-t, amiben idomított madarak vonultak fel a közönség előtt. Volt köztük kihalófélben levő gémfajta, pelikán, bagoly, keselyű, és valami nagy fekete madár. Jólnevelten repültek át egyik farönkről a másikra. Az előadás után maga a kert is egy élmény volt. Nagyon sok érdekes madarat láttunk, és szinte szabadon röpködtek, csak egy magasra felfeszített nagy háló korlátozta őket, de legalább nem üveg mögött voltak. Szép helyet csináltak nekik, kis vízeséssel, tóval, sok fával, növénnyel, mi meg ott sétálgattunk közöttük. Üveg mögött láttunk emellett szurikátát, kígyókat, pókokat, békákat, denevért. Aztán már a hálón kívül, egészen a szabadban üldögéltek ágakon a szép színes papagájok. Le is másztak közénk, úgy kellett visszahesegetnie őket az egyik kertésznek.
Amikor idejöttünk, csak kaszinóra számítottunk, így különösen kellemes felfedezés volt! :)
BubbleShare: Share photos
2008. március 15., szombat
Március 15.
160 év telt el azóta, kerek az ünnep, és most örülök, hogy Dél-Afrikában ünnepelhetem, mert itt legalább béke van és nyugalom! (legalábbis remélem, hogy nem lesz semmi!)
Elvégre külföldön a legmagyarabb az ember! Soha életemben nem gondoltam, hogy valaha varrni fogok 50 kokárdát! Persze nem egyedül, anyukámmal. Guinness rekordok könyvébe velünk! A pretóriai nagykövetség műsorára készültek, ahol én leszek az ünnepi zene-dj. Drukkoljatok! :)
update: minden rendben ment! Több mint százan voltak, nem esett az eső a műsor alatt, csak utána, a zenéket nem kevertem össze. Köszi a drukkokat! :)
2008. március 13., csütörtök
Elefántok nyomában
Nem mehettem el úgy Afrikából, hogy nem láttam afrikai elefántot! Így hát felkerekedtünk, és ismét próbára tettük szerencsénket a korábbi Pilanesberg szafariban. Most más taktikát választottunk, délután mentünk be, és egy másik kapun. A szafari ígéretesnek indult, mert még belépés előtt sikerült megpillantani néhány majmot, akik az úton szaladtak át előttünk, de sajnos erre még nem voltunk felkészülve, így mire beélesítettük gépeinket, el is tűntek a magas fűben. Jegyvásárláskor meg a szemközti fán gubbasztott Zazu az Oroszlánkirályból! Csupa jó jel! :)
A parkon belül, madarakon kívül egy ideig megint nem láttunk állatot, aztán az elsők ismét antilopfélék voltak, és őzikék. Utána rátértünk egy útra, ami rengeteg zebra felé vitt minket! Ennyit még nem láttam egyszerre. Láttunk erre gnút is, és visszafelé bejött a szerencsénk, mert egész közel legelészett négy fehér orrszarvú!
A mellettünk elhaladó szafarikocsit vezető vadőrtől gyorsan megkérdeztük, hogy merre vannak az elefántok. Mondott valami furcsa útnevet, amit kizárásos alapon beazonosítottunk a park térképén, és elindultunk arrafelé. Egy kanyar után meg is láttam első afrikai elefántomat Dél-Afrikában! Termetes volt, és lengette hatalmas füleit. Állítólag az afrikai és az indiai elefántot úgy lehet megkülönböztetni egymástól, hogy az előbbinek nagyobb a füle, és olyan formájú, mint Afrika. :)
BubbleShare: Share photos
A parkon belül, madarakon kívül egy ideig megint nem láttunk állatot, aztán az elsők ismét antilopfélék voltak, és őzikék. Utána rátértünk egy útra, ami rengeteg zebra felé vitt minket! Ennyit még nem láttam egyszerre. Láttunk erre gnút is, és visszafelé bejött a szerencsénk, mert egész közel legelészett négy fehér orrszarvú!
A mellettünk elhaladó szafarikocsit vezető vadőrtől gyorsan megkérdeztük, hogy merre vannak az elefántok. Mondott valami furcsa útnevet, amit kizárásos alapon beazonosítottunk a park térképén, és elindultunk arrafelé. Egy kanyar után meg is láttam első afrikai elefántomat Dél-Afrikában! Termetes volt, és lengette hatalmas füleit. Állítólag az afrikai és az indiai elefántot úgy lehet megkülönböztetni egymástól, hogy az előbbinek nagyobb a füle, és olyan formájú, mint Afrika. :)
BubbleShare: Share photos
2008. március 11., kedd
Megfutamodás
Egyik szombaton felkerekedtünk, hogy megnézzünk egy nagy krátert, amit egy meteorit becsapódása hagyott, és az erről szóló múzeumot. A kocsiban van egy GPS, ami általában hasznos dolog, de néha elég furcsa kerülőutakra vezet. Ez történt most is, amikor ráirányított az R80-as útra. A rendes térképeinket véletlenül mind kipakoltuk a kocsiból Fokváros után, ezért hallgattunk a ketyerére, és arra vettük az irányt. Igenám, de ez az út, ami Pretóriától északra megy, egy nagy színfekete település főutcáján vitt keresztül minket, ráadásul szombat is volt, ezért nagy volt a nyüzsi! A kereszteződéseknél bukkanók voltak, úgyhogy lassítgatni is kellett. Elég idegesek voltunk, mert nagyon kinéztek minket onnan. Egy mellettünk elhaladó kisbusz-taxiból kihajolt a sofőr, és a nyakán dagadó erekkel ordítozott felénk...
Közben a GPS meg mindig hajtogatta, hogy forduljunk jobbra, a kráter felé, de nem tudtunk, mert jobbra csak földutak voltak, és még csak az hiányzott, hogy ott akadjunk el. Ezért főleg arra koncentráltunk, hogy hogy kerüljünk ki onnan, aztán előttünk is elfogyott az út! Vissza kellett fordulni... Nagy levegő, és irány vissza. Szerencsére a kiabáláson és a tekinteteken kívül más nem történt, egyben hazaértünk, bár a meteorit múzeumot most nem sikerült megnézni.
Otthon az utikönyvben megtaláltuk ezt a települést, és azt írták róla, hogy az apartheid alatt három nagy fekete townshipet hoztak létre Pretória körül, és ez volt az egyik. Különben érdekes volt a főutcájuk. A házak normális téglaházak voltak, de az út széle tele volt szeméttel, és vígan falatoztak belőle a kecskék.
Közben a GPS meg mindig hajtogatta, hogy forduljunk jobbra, a kráter felé, de nem tudtunk, mert jobbra csak földutak voltak, és még csak az hiányzott, hogy ott akadjunk el. Ezért főleg arra koncentráltunk, hogy hogy kerüljünk ki onnan, aztán előttünk is elfogyott az út! Vissza kellett fordulni... Nagy levegő, és irány vissza. Szerencsére a kiabáláson és a tekinteteken kívül más nem történt, egyben hazaértünk, bár a meteorit múzeumot most nem sikerült megnézni.
Otthon az utikönyvben megtaláltuk ezt a települést, és azt írták róla, hogy az apartheid alatt három nagy fekete townshipet hoztak létre Pretória körül, és ez volt az egyik. Különben érdekes volt a főutcájuk. A házak normális téglaházak voltak, de az út széle tele volt szeméttel, és vígan falatoztak belőle a kecskék.
Búrtöri
A búrok délen szálltak partra, aztán, az 1840-es években megkezdték nagy migrációjukat észak felé. Ez volt a Great Trek, a vándorlók pedig a Voortrekkerek. Az ő emlékükre állították a Pretória szélén tornyosuló Voortrekker emlékművet. Egy nagy bumszli téglaerőd, aminek fel lehet menni a tetejére, ahonnan egész jó a kilátás a városra. December 16-án délben, a kupolán lévő kis nyíláson át pont úgy esik a fény, hogy megvilágítsa az emlékmű közepén lévő márvány tömböt, amely "a civilizációt hozó voortrekkerek" jelképes sírja. A szövege: "Ons vir jou Suid-Afrika" Érted vagyunk, Dél-Afrika (ami a himnusz utolsó sora is egyben). Az emlékmű alapkövét 1938-ban fektették le, és 11 évig épült. December 16 azért nevezetes a búrok számára, mert 1838-ban ezen a napon mészárolt le 3ezer támadó zulut a voortrekkerek maréknyi csapata. juhé...
Alul részletes múzeum látható, a népvándorlásokról és konkrétan a búrok itteni történetéről. Azt is megtekinthetjük, hogy a korabeli gyerekek milyen játékokkal játszottak.
A domb, amin az emlékmű áll, egy kisebb természetvédelmi park része.
Ide látogattunk el anyával a múlt héten, hogy búrtöriből is okosodjunk.
BubbleShare: Share photos
Alul részletes múzeum látható, a népvándorlásokról és konkrétan a búrok itteni történetéről. Azt is megtekinthetjük, hogy a korabeli gyerekek milyen játékokkal játszottak.
A domb, amin az emlékmű áll, egy kisebb természetvédelmi park része.
Ide látogattunk el anyával a múlt héten, hogy búrtöriből is okosodjunk.
BubbleShare: Share photos
2008. március 9., vasárnap
Az emberiség bölcsőjében
A Sterkfontein barlangokat a világörökség részévé nyilvánították, és a területet, ahol egyéb barlangok is vannak, az emberiség bölcsőjeként emlegetik. Erre felé ugyanis nagyon sok (500+) hominida csontmaradványt ástak elő a szorgalmas paleoantropológusok! A két leghíresebb a 2,7 millió év körüli Mrs. Ples becenévre már nem hallgató koponya, és a kb 3,5 millió éves Little Foot. Little Foot egy majdnem teljes hominida csontváz, amire tíz éve bukkantak rá. Még félig mészkőágyában pihen, egy vasráccsal el is zárták a közönség elől, de elvileg jövőre már egészen kiássák. A nevét azért a lábáról kapta, mert arra bukkantak rá először. A barlangba feltehetőleg egy lyukon keresztül eshetett be, ahol aztán a mészkő megőrizte az utókornak. Ezeket mind megtudhattuk a barlangi túrán, egy kivetítőről.
Utána másztunk beljebb a hűvösbe. A legmélyebb ponton volt egy nagyon tiszta tó is. A túravezető elmesélte, hogy három búvár megpróbálta feltérképezni az alatta húzódó vizi labirintust, de az egyiknek valahogy elszakadt a visszavezető kötele, eltévedt, és hetek múlva találták meg a holttestét. Azóta nem merült más.
Cseppkő formációkat is láttunk, az egyik egész jól kivehető elefántnak látszott! Azért a mi cseppkőbarlangjaink látványosabbak, ebben az érdekesség inkább a nagy őscsontra bukkanási valószínűség volt. Vezetőnk mutatott is egy részt, ahol direkt hagytak csontdarabkákat a kőben, a túristáknak mutogatásra.
A kijáratnál megcsapott minket az aznap különösen nagy hőség (kb 34 fok lehetett), úgyhogy legszívesebben visszamásztam volna a barlangba! De nem engedtek, így fényképezkedtem két felfedező szobrával, aztán véget ért a túra.
A parkolóba vezető úton még útba esett egy ásatási helyszín, amit megörökítettem zoom-mal is, hátha utólag felfedezek a képen valami fontos leletet! :)
BubbleShare: Share photos
Utána másztunk beljebb a hűvösbe. A legmélyebb ponton volt egy nagyon tiszta tó is. A túravezető elmesélte, hogy három búvár megpróbálta feltérképezni az alatta húzódó vizi labirintust, de az egyiknek valahogy elszakadt a visszavezető kötele, eltévedt, és hetek múlva találták meg a holttestét. Azóta nem merült más.
Cseppkő formációkat is láttunk, az egyik egész jól kivehető elefántnak látszott! Azért a mi cseppkőbarlangjaink látványosabbak, ebben az érdekesség inkább a nagy őscsontra bukkanási valószínűség volt. Vezetőnk mutatott is egy részt, ahol direkt hagytak csontdarabkákat a kőben, a túristáknak mutogatásra.
A kijáratnál megcsapott minket az aznap különösen nagy hőség (kb 34 fok lehetett), úgyhogy legszívesebben visszamásztam volna a barlangba! De nem engedtek, így fényképezkedtem két felfedező szobrával, aztán véget ért a túra.
A parkolóba vezető úton még útba esett egy ásatási helyszín, amit megörökítettem zoom-mal is, hátha utólag felfedezek a képen valami fontos leletet! :)
BubbleShare: Share photos
2008. március 7., péntek
Soweto
Soweto a South Western Townships rövidítése. Nem túl jó hírű környék, ezért a legtöbb fehér ember inkább elkerüli. (One does not simply walk into Soweto.)
Viszont történelme van, ott robbant ki az 1976-os diáklázadás, amikor kb 15 ezer fekete diák elindult tiltakozni a Bantu oktatás ellen, amely szerint az afrikaans nyelvet is kötelezővé tették a fekete iskolákban.
A viszonylag békésnek induló tüntetés véresre fordult, amikor a felfegyverzett rendőrök a diákokra lőttek. Az első áldozat a 13 éves Hector Pieterson volt, akinek holttestét diáktársa menekítette ki a helyszínről, és az erről készült sajtófotó miatt figyelt fel a világ az itteni helyzetre. Hector Pietersonról nevezték el a lázadást megörökítő múzeumot is.
A soweto-i túrát egy utazási irodánál kötöttük le, aztán kiderült, hogy végül csak ketten leszünk anyukámmal, és a túravezető sofőr, így magántúra lett belőle.
Soweto nagy, több kerülete van, és 3 millió lakosa. Először a gazdagnegyedben kezdtük az utat, hogy láthassuk, a híresztelésekkel ellentétben nem lepukkant házakból áll csak a város! Azon a részen egész puccos házak voltak. Sofőrünk csak Soweto Beverly Hills-eként emlegeti.
A város nagyrészén átlagos téglaházakat láttunk, és a bátogházas részek aránya nem volt annyira vészes. Igaz, ahol voltak, ott vidáman túrtak a disznók is körülötte.
Érdekes volt az utak menti üzletelés. Volt ahol autóalkatrész és gyors szervíz működött, volt ahol utcai fodrász, vagy rögtönzött hentesüzlet.
Két helyen szálltunk ki, az első a Hector Pieterson emlékmű és múzeum volt, a második Nelson Mandela régi háza. Egész takaros kis háza volt, egy előszobával, két szobával, és egy konyhával. Itt nem lehetett fényképezni, csak kívülről.
Végül épségben és nyugalomban hagytuk el Soweto-t, nem volt közben sem semmi félelemérzetünk, vagy ilyesmi. Igaz, visszafelé a kocsi rádiója bemondta, hogy amíg ott voltunk, egy nőt kiszállítottak fegyverrel és elvitték a kocsiját, de szerencsére mi nem voltunk szemtanui ennek!
BubbleShare: Share photos - Play some Online Games.
Viszont történelme van, ott robbant ki az 1976-os diáklázadás, amikor kb 15 ezer fekete diák elindult tiltakozni a Bantu oktatás ellen, amely szerint az afrikaans nyelvet is kötelezővé tették a fekete iskolákban.
A viszonylag békésnek induló tüntetés véresre fordult, amikor a felfegyverzett rendőrök a diákokra lőttek. Az első áldozat a 13 éves Hector Pieterson volt, akinek holttestét diáktársa menekítette ki a helyszínről, és az erről készült sajtófotó miatt figyelt fel a világ az itteni helyzetre. Hector Pietersonról nevezték el a lázadást megörökítő múzeumot is.
A soweto-i túrát egy utazási irodánál kötöttük le, aztán kiderült, hogy végül csak ketten leszünk anyukámmal, és a túravezető sofőr, így magántúra lett belőle.
Soweto nagy, több kerülete van, és 3 millió lakosa. Először a gazdagnegyedben kezdtük az utat, hogy láthassuk, a híresztelésekkel ellentétben nem lepukkant házakból áll csak a város! Azon a részen egész puccos házak voltak. Sofőrünk csak Soweto Beverly Hills-eként emlegeti.
A város nagyrészén átlagos téglaházakat láttunk, és a bátogházas részek aránya nem volt annyira vészes. Igaz, ahol voltak, ott vidáman túrtak a disznók is körülötte.
Érdekes volt az utak menti üzletelés. Volt ahol autóalkatrész és gyors szervíz működött, volt ahol utcai fodrász, vagy rögtönzött hentesüzlet.
Két helyen szálltunk ki, az első a Hector Pieterson emlékmű és múzeum volt, a második Nelson Mandela régi háza. Egész takaros kis háza volt, egy előszobával, két szobával, és egy konyhával. Itt nem lehetett fényképezni, csak kívülről.
Végül épségben és nyugalomban hagytuk el Soweto-t, nem volt közben sem semmi félelemérzetünk, vagy ilyesmi. Igaz, visszafelé a kocsi rádiója bemondta, hogy amíg ott voltunk, egy nőt kiszállítottak fegyverrel és elvitték a kocsiját, de szerencsére mi nem voltunk szemtanui ennek!
BubbleShare: Share photos - Play some Online Games.
2008. március 6., csütörtök
simogatósdi
A fokvárosi kaland után legközelebbi kirándulásunk során egy Orrszarvú és oroszlán Parkba látogattunk el. Ez egy magán park, nem nemzeti, és valamennyivel közelebb áll az állatkerthez, mert itt etetik is az állatokat, nem hagyják őket maguktól vadászni, mint a nemzeti parkokban. A park területe is kisebb volt, így nagyobb eséllyel láthattunk állatokat a kocsiból, akik nem nagyon zavartatták magukat. Állatnéző szempontból minenképp termékenyebb szafari volt ez, mint a pilanesbergi, bár elefántokat most sem láttunk, mert azokat nem tartanak. Viszont megnézhettük az árnyékban hűsölő oroszlán hímeket, akiket a napon őrködő nőstények őriztek. Aztán pont elcsíptük a vadkutyák, a fehér oroszlánok és a gepárdok etetését. Jó nagy dög darabokat dobáltak le nekik a vadőrök egy terepjáró hátuljáról.
A park központjában volt kisállat simogató, bengáli tigris és kígyó show, meg gepárd futtatás. Az a rész kis üdülőközpontnak van berendezve, még medence is van, ahol fürödtek is páran, és kiépített sütögető helyek. A kisállatok kis oroszlánok és tigrisek voltak. 20 randért be lehetett menni felügyelet mellett, simogatni őket. Megkérdezék, hogy a bébiket vagy a nagyobbakat választom inkább, és először a bébiket mondtam, de aztán áttérem az ovisokra, mert a picik épp ettek, és elég csutakosak voltak! Szóval simogattam kisoroszlánt és kistigrist! :) A tigris bundája puhább volt, az oroszláné pamut szőrmókra hasonlított.
A tigris bemutatón egy szerintem nem normális idomár pasi játszadozott három felnőtt tigrissel. Bekente a haját valamivel, és lenyalatta velük, meg a hátára vette az egyiket, stb. Elmondta, hogy azért kell nekik tréner, mert itt olyan állatok vannak, akiket valahonnan megmenekítettek kölyök korukban, de nem engedhetik őket szabadon, mert nem félnek az embertől, és könnyen levadásznák őket. Viszont a menhelyen elhíznának, és betegségben elpusztulnának, ezért kell őket mozgatni néha. A pasi szokta futtatni őket, meg csinál velük egyensúly gyakorlatokat. Egy másik részen kiöregedett filmsztár oroszlánok laknak.
A kígyóshow-n mérgeskígyókat mutogattak, de akkor ültünk be ebédelni, úgyhogy a nagyrészét nem láttam. A végére, amikor meg lehetett fogni az egyik kígyót, azért odaértem!
Utána volt a gepárd futtatás. Valami szőrmókot kötöttek egy hosszú madzag végére, amit aztán egy géppel feltekertek, hogy az után fusson a gepárd. Előtte kihívtak 4 önkéntjelentkezőt, akik megpróbáltak versenyfutni az állattal. Vicces volt, mert volt két fehér csaj, egy fehér srác és egy fekete srác, és a fekete sokkal gyorsabban futott mindegyiknél. Sőt, majdnem a gepárdot is lehagyta! Persze csak azért, mert elromlott a gép, és a macsek hamarabb elkapta a csalit, úgyhogy ott meg is állt. :) A gepárdot is meg lehetett simizni. Dorombolt! :)
Kifelé menet sikerüt azért pár orrszarvút is megpillantanunk, ha már egyszer benne volt a park nevében! Féltünk, hogy nem fogunk látni egyet sem, mert a térkép pont olyan részen mutatta őket, ahova csak négykerék meghajtással volt ajánlatos bemenni, és mi nem olyan járművel voltunk.
A bejárattal szemben is volt még parkhoz tartozó terület, itt voltak nagy ketrecekben a kiöregedett állatok, a vízben bujkáló vizilovak, és egy barátságos zebra.
BubbleShare: Share photos - Play some Online Games.
A park központjában volt kisállat simogató, bengáli tigris és kígyó show, meg gepárd futtatás. Az a rész kis üdülőközpontnak van berendezve, még medence is van, ahol fürödtek is páran, és kiépített sütögető helyek. A kisállatok kis oroszlánok és tigrisek voltak. 20 randért be lehetett menni felügyelet mellett, simogatni őket. Megkérdezék, hogy a bébiket vagy a nagyobbakat választom inkább, és először a bébiket mondtam, de aztán áttérem az ovisokra, mert a picik épp ettek, és elég csutakosak voltak! Szóval simogattam kisoroszlánt és kistigrist! :) A tigris bundája puhább volt, az oroszláné pamut szőrmókra hasonlított.
A tigris bemutatón egy szerintem nem normális idomár pasi játszadozott három felnőtt tigrissel. Bekente a haját valamivel, és lenyalatta velük, meg a hátára vette az egyiket, stb. Elmondta, hogy azért kell nekik tréner, mert itt olyan állatok vannak, akiket valahonnan megmenekítettek kölyök korukban, de nem engedhetik őket szabadon, mert nem félnek az embertől, és könnyen levadásznák őket. Viszont a menhelyen elhíznának, és betegségben elpusztulnának, ezért kell őket mozgatni néha. A pasi szokta futtatni őket, meg csinál velük egyensúly gyakorlatokat. Egy másik részen kiöregedett filmsztár oroszlánok laknak.
A kígyóshow-n mérgeskígyókat mutogattak, de akkor ültünk be ebédelni, úgyhogy a nagyrészét nem láttam. A végére, amikor meg lehetett fogni az egyik kígyót, azért odaértem!
Utána volt a gepárd futtatás. Valami szőrmókot kötöttek egy hosszú madzag végére, amit aztán egy géppel feltekertek, hogy az után fusson a gepárd. Előtte kihívtak 4 önkéntjelentkezőt, akik megpróbáltak versenyfutni az állattal. Vicces volt, mert volt két fehér csaj, egy fehér srác és egy fekete srác, és a fekete sokkal gyorsabban futott mindegyiknél. Sőt, majdnem a gepárdot is lehagyta! Persze csak azért, mert elromlott a gép, és a macsek hamarabb elkapta a csalit, úgyhogy ott meg is állt. :) A gepárdot is meg lehetett simizni. Dorombolt! :)
Kifelé menet sikerüt azért pár orrszarvút is megpillantanunk, ha már egyszer benne volt a park nevében! Féltünk, hogy nem fogunk látni egyet sem, mert a térkép pont olyan részen mutatta őket, ahova csak négykerék meghajtással volt ajánlatos bemenni, és mi nem olyan járművel voltunk.
A bejárattal szemben is volt még parkhoz tartozó terület, itt voltak nagy ketrecekben a kiöregedett állatok, a vízben bujkáló vizilovak, és egy barátságos zebra.
BubbleShare: Share photos - Play some Online Games.
2008. március 2., vasárnap
visszaút, óceán, hegyek
A struccfarmot elhagyva, tovább folytattuk autóutunkat az R62-es úton. Fokvárosból még az N2-es autópályán indultunk el (amin gyorsan is haladtunk volna, ha nem lett volna 10 kilométerenként egysávosra szűkítve karbantartás miatt), de az az útvonal nem volt valami változatos, vagy izgalmas. Majdnem elbóbiskoltam egyszer. Ha az utazónak van ideje, mindenképp a fenti, hegyek között húzódó lassabb, de látványosabb útvonalat ajánlom, az R62-es utat. Ez egy idő után belefut az N2-esbe, szinte pont amikor az is széppé válik. A régiót külön névvel is illetik, ez a szakasz a Garden Route, ami Mossel Bay és Storm River között húzódik. Nekünk Mossel Bay kimaradt, George-nál értünk ki a partra, és első szállásunk a Knysna melletti félszigetecskén, Brenton on Sea településen volt.
Dél-Afrika továbbra is nagyon változatos, sokszínű ország. Ezen a részen a fenyőerdők, a lombos fák és az apró tavacskák domináltak. Jobboldalunkon meg megcsillant az Indiai óceán.
A guest house-ban lepakolva elmentünk körülnézni Knysnába. Gazdag város, tele nyaralóházakkal, és fogadni mernék, hogy a lakosság nagyrésze nyugdíjas. Azért szorosan mellette itt is volt egy bádogviskókból tákolt telep, bár legalább ők is kaptak óceánra néző kilátást. Amikor idény van, innen még bálnákat is lehet látni. Állítólag. Most nem volt idény sajnos.
Knysna (ejtsd: nájzna) egy szűk bejáratú öbölnél fekszik. A bejárat sokáig nem volt hajózható, túl veszélyesnek bizonyult sokak számára. The Heads-ként emlegetik, és tényleg elég vadnak tűnt, amennyire ráláttunk.
Másnap búcsút intettünk szép szobakilátásunknak, és ellátogattunk a partra. Nem volt valami tiszta az idő, elég fenyegetően festett a víz a ködben. Bokáig azért bebandukoltam, hogy elmondhassam: voltam benne. :)
Folytattuk utunkat ismét, mostmár célegyenesen Pretória felé. Megint szembesültünk azzal a ténnyel, hogy nem szabad elszalasztani a benzinkutakat, mert nem lehet tudni, mikor lesz a legközelebbi! Egy út szélén húzódó település közepén látni véltünk egyet, ezért gyorsan le is húzódtunk. Volt is egy Shell, ami egy darab kútból és egy lakókocsiból állt, amiben a bácsi kézzel írta meg a számlát.
Ha már így megálltunk, beültünk a közeli Cracklin Rosy vendéglőbe, és ettünk Cracklin Rosy Burgert. Egész meglepődtünk, mert már volt ott egy motoros pár, és még utánunk is érkezett egy család, úgyhogy amilyen eldugott helyen volt, egész nagy volt a forgalma!
Pretória előtt kb 900 km-re azért még aludtunk egyet. Graaff-Reinet aranyos város, tele történelmi jelentőségűnek nyilvánított épületekkel, és szép templommal. Közelében természetvédelmi terület is van. Megnéztük, felmásztunk egy hegyre, és körbenéztünk a Valley of Desolation nevű hasadékrészében. A kilátás innen is nagyon tetszett, jól rá lehetett látni a városra.
Másnap korán keltünk, és egy rövidke ebédszünetet leszámítva, egyhuzamban lenyomtuk az utat Pretóriáig. A szinte kihalt autópályán jól lehetett haladni, délután 5 körülre meg is érkeztünk. Mindenképp érdekes kirándulás volt, örülök, hogy elmehettem! :)
BubbleShare: Share photos
Dél-Afrika továbbra is nagyon változatos, sokszínű ország. Ezen a részen a fenyőerdők, a lombos fák és az apró tavacskák domináltak. Jobboldalunkon meg megcsillant az Indiai óceán.
A guest house-ban lepakolva elmentünk körülnézni Knysnába. Gazdag város, tele nyaralóházakkal, és fogadni mernék, hogy a lakosság nagyrésze nyugdíjas. Azért szorosan mellette itt is volt egy bádogviskókból tákolt telep, bár legalább ők is kaptak óceánra néző kilátást. Amikor idény van, innen még bálnákat is lehet látni. Állítólag. Most nem volt idény sajnos.
Knysna (ejtsd: nájzna) egy szűk bejáratú öbölnél fekszik. A bejárat sokáig nem volt hajózható, túl veszélyesnek bizonyult sokak számára. The Heads-ként emlegetik, és tényleg elég vadnak tűnt, amennyire ráláttunk.
Másnap búcsút intettünk szép szobakilátásunknak, és ellátogattunk a partra. Nem volt valami tiszta az idő, elég fenyegetően festett a víz a ködben. Bokáig azért bebandukoltam, hogy elmondhassam: voltam benne. :)
Folytattuk utunkat ismét, mostmár célegyenesen Pretória felé. Megint szembesültünk azzal a ténnyel, hogy nem szabad elszalasztani a benzinkutakat, mert nem lehet tudni, mikor lesz a legközelebbi! Egy út szélén húzódó település közepén látni véltünk egyet, ezért gyorsan le is húzódtunk. Volt is egy Shell, ami egy darab kútból és egy lakókocsiból állt, amiben a bácsi kézzel írta meg a számlát.
Ha már így megálltunk, beültünk a közeli Cracklin Rosy vendéglőbe, és ettünk Cracklin Rosy Burgert. Egész meglepődtünk, mert már volt ott egy motoros pár, és még utánunk is érkezett egy család, úgyhogy amilyen eldugott helyen volt, egész nagy volt a forgalma!
Pretória előtt kb 900 km-re azért még aludtunk egyet. Graaff-Reinet aranyos város, tele történelmi jelentőségűnek nyilvánított épületekkel, és szép templommal. Közelében természetvédelmi terület is van. Megnéztük, felmásztunk egy hegyre, és körbenéztünk a Valley of Desolation nevű hasadékrészében. A kilátás innen is nagyon tetszett, jól rá lehetett látni a városra.
Másnap korán keltünk, és egy rövidke ebédszünetet leszámítva, egyhuzamban lenyomtuk az utat Pretóriáig. A szinte kihalt autópályán jól lehetett haladni, délután 5 körülre meg is érkeztünk. Mindenképp érdekes kirándulás volt, örülök, hogy elmehettem! :)
BubbleShare: Share photos
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
